"Csalódtam bennük és mindenben,
Csalódtam bennük csak benned nem,
Új lángok égnek a szívemben.
Sokat tanultam tőled,
Tanultam hinni és várni,
Erőt merítek belőled,
Ezt nem is értheti bárki.
Titok vagy, nekem megfejthetetlen,
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őrizd a lelkem.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.
Utadat álmok szegélyezik,
Benned a békesség uralkodik,
Hívnálak én is, maradj ma itt.
Táncoló árnyék szobám falán,
Oltalmazz engem, vigyázz ma rám,
Velem vagy mindig, ha szóra nyílik a szám.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy."
Valaha ezt a dalt a számomra legfontosabb embertől kaptam...
Attól, aki a létezésem középpontja, eredője volt akkor.
Lassan évtizedes emlékek visszfénye lobban fel a nyomán.
Hm...
- Nem azt mondtuk épp, hogy próbáljak meg nem gondolkodni...?
- De hát nem gondolkodom...! Csak emlékezem...!
Mintha csillagösvényen jártunk volna az éjszakai égen...
Körül minden sötét, csak az út ragyogott a lábunk alatt - és csak mi voltunk ott, támpontként egymásnak...
Mintha mi lettünk volna az egész világ egymásnak.
Bármilyen méreg legyen is a szerelem, mégiscsak a szív legnagyobb csodája - a fene essen bele...! :/ :D ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)