Olvastam egy régi bloggertársam írását.
Arról, hogy a párjával bár szeretik egymást, a srácnak idő és egy kis egyedüllét kéne - míg a csaj úgy érzi, ő sokkal jobban tisztában van magával, és frusztrálja, hogy "nem haladunk"...
Nekem pedig eszembe jutott, hogy vajon tényleg tisztában vagyunk-e önmagunkkal, amíg elfogadás helyett elvárásaink vannak...?
Meg persze az, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy "elvárások nélkül"...?
Hiszen én sem tudtam teljes elfogadással közeledni a legutóbbi alkalommal sem...
Vajon az a gondolat, hogy "de én sem áldozhatom fel magam ennek az oltárán, akármennyire szeretem is" nem arra mutat-e, hogy nem vagyok még képes az önzetlen szeretetre...?
Egyáltalán létezik vajon önzetlen szeretet, vagy nem - csak önfeláldozó...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)