"...csak attól, aki gyenge... aki görcsösen fogja..."

"Nem bánja ékes irháját a kígyó
melyben pedig annyi kalandra csavargott
óriás fák törzse körül lágyujjú mohák
borzongató símogatásai közt nagytitku vizekben
s a partok csillogó fövenyén

Nem bánja a föld mikor nyomorultul
elvérzik mellőle téli lágy szeretője a hó
fekete vérével bemocskolva a szűzen
bolyhosodó völgyeket
nem bánja elejtett csillagait az ég

Nem bánja szüntelen párolgó perceit az idő
tudja fölébe gyűlnek úgyis
az el sose szálló fellegek
ott játszanak futkosva csillogva egy ideig
hogy aztán visszahulljanak belé
szakadatlanul

Nem múlik el semmi – csak attól
aki gyenge elhagyni azt ami széthullt

Semmi se vész el – csak az veszti el mindenét
aki görcsösen fogja kezében azt ami nincs..."

( Somlyó György: Politika)

Thx, Senga!


Ime egy újabb üzenet...

Ma Pralád prabhuval volt futó beszélgetésem, s utána kapom ezt a verset...

Kezdem azt hinni, hogy rokonlélek lehet, akitől kaptam - ezt, és még annyi más leckét... :)



Tanulnom kell még e leckét, s csak remélem, hogy az új vizsgán nem bukom majd ismét...