Én szó'tam..., avagy lehet, hogy Isten idegeire mentem..?

Vonzás.


Meg Isten szeretete.




"...Csak lesek, csak pislogok -
pár csillagot megkapok,
Csak jönnek a pofonok,
már azt sem tudom, hol vagyok..."


Amikor nem figyelek, csak lágyan megérzek valamit - bevonzom olykor percek alatt.

Mikor valamit nagyon szeretnék, nem sikerül.

Ha kitartóan szeretném nagyon, pár év és megvalósul.


Ha valamit kósza, elmélázó gondolattal kívánok, vagy kérek Istentől, heteken belül beüt a ménkű...




Kértem, hogy tanulhassak türelmet.

Most vakulásig tanulhatom, mert aki felé kinyíltam, most épp "sivatag-periódust" kezd.

Kértem, hogy segítsen megtanulni önzetlenül szeretni.


Most aztán gyakorolhatok jó sokáig, ha nem akarom feladni, és lemondani a csodáról, amit megláttam.



Kértem, hogy segítsen megtanulnom, hogyan lehetek teljes, önálló és szabad.


Erre úgy kirántotta alólam a szőnyeget, hogy csak úgy nyekkentem - most érzem, hogy muszáj végre egymagamban talpra állnom.

És felismertem, hogy az alkalom jött, és én voltam felkészületlen - most kaptam ismét egy alkalmat, és záros határidőt, hogy felkészültebbé váljak...




Lehet, hogy Isten idegeire mentem, és elfogyott a türelme már...?