A mai nap hangulata...
Ma egy napot ismét vízen, vízben töltöttünk.
Ma egy napot ismét a szemlélődésnek szenteltem.
Hiszen, csapkodjanak bár a fejünk felett az élet hullámai, attól még képesnek kell maradnunk a szépség befogadására - a pillanatok és a bennük rejlő csodák megélésére...
Önző-e a vágy, amely telhetetlen...?
"Ha hallom, látnám, ha látom, bár érinthetném..."
:D :P
Vajon mennyire érdemes visszafogottnak maradnom...?
Hol a határvonal a tisztelet, és az önzetlenség gyakorlása és az elfojtás között...?
Hol a határ visszafogott és elzárkózó között...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)