2012. augusztus 12., vasárnap

...mit kívánsz... - avagy a boldogságot is tanulnunk kell...



Braveheart soundtrack - end credits


Miért olyan nehéz... ...?




Vajon van-e fogalmunk valójában a boldogságról...?



Vagy csak azt hisszük...?


Ezért olyan nehéz elviselni, mikor nagyritkán ránk talál, s aztán el-elillan...?

S mint fuldokló, úgy kapunk utána mind...



Talán nem is tudjuk a hétköznapokban, mi is az valójában...

Ezért nem hiányoljuk...



Istenem...!


Hogyan kívánhatnám, hogy óvj meg a szerelemtől...?!

Hogyan kívánhatnám, hogy fossz meg ettől a csodától - a csodától, amely...



Mit is ér az élet, ha nem láthatjuk, ha nem érezhetjük, ha meg nem élhetjük ezt a megfogalmazhatatlan, megragadhatatlan csodát...




A Csoda.


Csoda, hogy az ember - ez az egoista, gyenge és gyarló, vágyaktól fertőzött, a butaság vakságával megvert perc-ember képes olykor meglátni az isteni tökéletességet...

Képes meglátni, és felfogni a végtelen Harmóniát, a Szépség lényegét...

Képes lehet megélni...





És ezt az élményt, ezt a tapasztalást - mely talán egész nyomorúságos életünk legfontosabb tapasztalata - egy egyszerű találkozás hozza el...

Egy másik teremtett lény révén - a puszta létezése révén kapom...


Nem tesz semmit másként, mint eddig.

Egy hétfői nap óta, mikor újholddal jött az est.


5 632 napja ugyanúgy felkel minden reggel, ugyanúgy tükörbe néz, reggelizik...

Él.


És eltelik ötezer-hatszáz-valahány nap, míg valahol összetalálkozunk az élet útján...


És pontosan azt teszi, amit eddig...


S egy élet mégis megváltozik...




Persze minden találkozás megváltoztat, tudom...

De bizonyos találkozások mélyebb nyomot hagynak bennünk mégis.



Milyen furcsa...

Hiszen ezt az üzenetet már elhozták ketten is korábban...


Mégsem értettem meg talán...?



Vagy az előzőekből kellett megtanulnom, hogy most képes legyek rá...?



Fájdalmas lecke...



A "vizsgadíjat" meg kell fizetni.

Vállalnunk kell a fájdalmat, ha meg akarjuk tanulni, ha meg akarjuk élni....


Nekem hát most jött el az idő, hogy végre a kormányhoz lépve éljem meg a "vihart", mely eddig csak dobált kénye-kedve szerint...












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)