Hangulatom, avagy az ajtó és a mégis-boldogság...

Chill out




Találó ez a zene - egy "barátomtól" kaptam épp ma.





Érdekes dolog tapasztalni, hogy milyen érezni...


Azt kell feltételeznem az erős kontrasztból, hogy PrabhuG-nek igaza lehetett, már ami az elfojtásaimat illette...

Csak nem kizárólag egy személy felé - inkább általánosságban.



Most a napomban olyan, mintha folyamatos hullámverés volna a gondolataim között - érzelmi hullámok; hiány, vágyak, hála...


Folyamatosan bennem van - itt a gondolataim között.


Eddig ilyen nem volt. (Pontosabban jóideje...)

Ennyire emlékszem.


Vajon mindek definiáljam ezt...?


Vajon hogyan értékeljem ezt...?


BT azt mondta, engedjem el kicsit az elmém, és csak éljem meg az érzéseimet...



Furcsa, mert boldogságnak nem mondanám, hiszen sokszor rossz érzés a hiány - hogy valamit, valakit hiányolok a jelenemből.

De mégis boldogság, mert mosolyogva idézem fel az emlékeimet... És hálás vagyok érte, hogy ezeket a perceket megélhettem...



Látás.


Istennek talán ezért vagyok a legesleghálásabb minden ajándéka közül...


Néha azt kívánom, hogy azt a torokszorító energiatobzódást, azt a szívszorító forró szeretetet, amit olyankor érzek, mikor valami istenigazából széppel találkozom - bárcsak valahogy közölni tudnám az emberekkel...!

Megosztani - hogy tudják, mire gondolok, ha erről beszélek...

Hogy megéljék ők is...!


És ilyen érzést kelt bennem a hála is...

Amiért láthatom...

Amiért elmerülhetek a szemlélődésben, amiért egészen közel kerülhetek a szépség forrásához...



Lehúnyom a szemem, és látom.

Apró, törékeny, finom kontúrokat, harmonikus íveket...

És fohászt mormolok Isten tökéletességéért, amiért ilyen gyönyörűség megalkotására képes...



Leheletfinoman hozzáérni - ez a következő, szárbaszökő vágy...

Tudom, "mohó, és telhetetlen" vagyok...





Szóval jóideje nem éreztem így magam...

Nem vonok elhamarkodott következtetéseket.


Nem szaladok a jövő elébe, és nem korlátozom elvárásokkal.

Vagyis igyekszem.


Mintha kinyílt volna bennem egy ajtó, és egy lezárt teremből fény vetülne elé...



Napokig is el-elnézném.

Igaz előbb-utóbb a tekintetében, a gondolatai közt, a tudatában, a lelkében szeretnék elveszni...






Mohó és telhetetlen.



Tudom.










....



Áldott legyen a Teremtés Pillanata, mely e Csodát megalkotta a Földön!
Áldott legyen Teremtő és Teremtmény!
Kérlek Uram, engedd, hogy a jó irányba folytassa útját!
Segíts, hogy segíthessem!