Bók

"Ha bármi a miénk lehetne ebből az alkalomból, elrepülnék Veled egy korallszigetre, ahol a pálmák árnyékában hűsölnénk, fürdenénk a tengerben és gyümölcskoktélokkal, finom parázson készített halakkal, zöldségekkel - na és pálmaborral, kókuszpálinkával zsongatnánk el az alkonyat utolsó vörös sugarait...

Ha ez a nap az utolsó nap lenne az életemből, és tudnék is erről, akkor magamhoz ölelnélek, cirógatnálak, mint egy kiscicát, megpróbálnám végleg az emlékezetembe vésni az érintésed, a hajad illata emlékét, és arra kérnélek, hadd szeresselek olyan lágyan és hosszan, mint a szél, olyan odaadó öleléssel, mint a tenger, és olyan véghetetlen őszinteséggel, mint a csillagok...

Ha ez a nap a Te életed utolsó napja lenne, akkor fognám a kezed, megölelnélek és meghallgatnálak - azt kérném, meséld el, mi tetszett a legjobban, miért volt érdemes megszületned - aztán elmondanám, hogy milyennek látlak én, hogy miért vagyok hálás, hogy megszülettél. Magamhoz húználak és úgy ringatnálak, mintha sosem kellene elválnunk, és mesélnék arról, milyen csodálatos világ tárul ki előtted, mikor hátrahagyod ezt a testet. Szeretnélek úgy, mintha mindig is megértettük volna egymást - tudva, hogy a hibákat csak a megbocsátás és az elfogadás teheti jóvá...

Ha ez a nap egy ajándék volna Tőled, vagy a Sorstól, akkor sétálnék Veled a napsütötte hegyekben, nevetnék a szélbe és a füves hegyoldalban ülve nézném a tekinteted feneketlen tükrét, az ajkaid vonalát, az arcod lágy vonalait, cirógató csókokkal jegyezném meg minden részletét, s átölelve feküdnék Melletted a fűben, nézve a fent elsuhanó bárányfelhőket...

:)

Ha egy napra az enyém lennél. :)"





Ti nők annyira elszoktatok attól, hogy piedesztálra emeljenek, hogy istennőként kezeljenek - hogy hódoljanak a bennetek megtestesülő csoda előtt...