Fájhatsz is nekem

Az életben néha megrezdül bennünk valami. Talán előző életeinkből megörökölt emlékképek kísértenek, talán a kozmikus közösség sejlik át a hétköznapi valóság-tudatunkon.



Felvillanó kép a szemem előtt
Ez voltál, mikor megláttalak.
S ma ismét ennyi - csak ennyi vagy.

Arcomba sós permet csapott
Mikor mellém sodródtál
S látásod lelkemen izzó billogot hagyott

Ködképként oldott fel a távol
S én csak nézem az izzó heget
E tág világ ölelhet bárhol -
Otthonod mégis csak bennem lehet.

Némaság felel, ha kérdem
Merre vagy.

Elhagytál - döntöttél.
Elmentél, de lábnyomod itt maradt
S bennem izzik egy seb - a csókod helye az

Élek - édes fájdalommal
Emlékeddel minden éjen át
Várok - tudom, a lét nem téved
S utad az enyém, s enyém az Élet

Mert ismerlek, tudlak régóta már
Nincs bennem kétely.
Szívem mindegyre vár -
Otthonod bennem van,
Ölelhet bármily határ
Egy igaz van csak, mi hazavár.