Vonzás

Félelmetes szembesülni az élet történéseivel úgy, hogy azt látod,  vagy Te vagy a hülye, vagy tényleg működik a Vonzás...

Kapom a kritikákat - csőstül. Beképzelt, bunkó, túl rámenős, túl aprólékos...

Másik oldalról, hogy még nem vagyok rendben önmagammal, nem fogadom el magam eléggé, nem élem meg eléggé a sikereimet... Azaz lazítsak, és örüljek az eredményeknek...

Hihetetlen.

Egymást követően kétszer, igaz meglehetős időráfordítással... Mégis megvalósult, amire vágytam. Noha úgy véltem, túlléptem már ezeken az elvárásaimon, letettem róluk, mégis megvalósultak.

És érzem, ahogy folyamatban van a "megvalósulás" más területeken...

Érzem, ahogy jönnek a leckék - és kicsit tartok tőle, hogy képes vagyok-e lépést tartani velük - képes vagyok-e mindent feldolgozni, beépíteni, észrevenni és felfogni...?

Munkára fel...!

Ismét egy motiváló tényező lépett az életembe. Illetve talán egy válasz egy korábbi gondolatomra - amit persze másnak mondtam, és aztán leülepedett bennem, hogy na igen, ezen még neked is dolgoznod kell...

A jelenről volt szó - és arról, hogy a Vonzást, a tudat erejét a jelenben is képesek vagyunk alkalmazni, sőt a jelenben kell tudnunk alkalmazni, hiszen "se múlt, se jövendő..."

A jelenünkben kell döntéseket tennünk, és cselekednünk ezek szerint.

Ez az önismeret terén is igaz, illetve a valósághoz - vagy ha tetszik, a mindenséghez való viszonyunkra is igaz.

"A képesség, hogy tudatosan, szándékkal szeressünk egy másik embert, csak annak következménye lehet, ha képessé válunk megnyílni a Magasság (az Örökkévaló, vagy Isten) előtt, mind a külvilágban, mind önmagunkban."

Ezt olvastam pár nappal ezelőtt, mintegy válaszként.

Aztán most váratlanul elém állít egy lehetőséget, hogy bizonyítsam, képes vagyok rá.... Egyben rám ruházza a felelősséget is, hiszen egy Ember is érintett.

Teljesen váratlanul ért - mint egy röpdolgozat matekórán, vagy nem tudom...

Mi van akkor, ha...

Na ezért mondják, hogy még mindig nem vagyok "eléggé" rendben magammal... :D:D

Fuck...!