Érdekes álom lepett meg. Többször az elmúlt napokban valaha volt fontos Emberek látogattak meg álmomban...
Évek, sőt lassan egy évtizednyi távolból.
Tegnap a metrón elbóbiskoltam, és arra riadtam fel egy perc múltán, hogy váratlan hirtelenséggel felbukkan egy arc közvetlenül előttem - mintha egy sarok mögül elénk lépve botlanánk egymásba... Egyik pillanatban sötétség, a másikban Ő...
Szabályosan rám ijesztett - és baromira nem értettem, hogy a tudatalattimból ilyen közvetlen impulzus miként - és még inkább miért - jelenik, jelenhet meg csak úgy...!?
Elgondolkodtam mások aggodalmain, amivel az életem felé fordultak.
És elgondolkodtam, hogy talán - másokkal ellentétben - talán tudatosabban hozom meg a döntéseimet, mint az átlag.
Elhiszem, hogy ritkaság számba megy, aki szereti a munkáját...
Elhiszem, hogy az emberek többsége alig várja a nap végét, vagy a pénteket, hogy szabaduljon a munkahelyéről...
Hogy sokan szívesebben csinálnak bármi mást - persze munkahelyet váltani kevesen mernek.
Legutóbb épp jeles barátommal, Zsomborral beszélgettünk - aki szintén óva intett, hogy túl sokat dolgozom. :)
:) Próbáltam finoman megfogalmazni, hogy mindenki maga választ, és én könnyű szívvel, örömmel választok, mert a munkámat szeretem, mert tudom, hogy mások segítségére vagyok általa - kvázi "jobbá teszem a világot" vele -, és tudom egyenes gerinccel végigcsinálni a napot, azzal a jóleső tudattal nézve tükörbe nap-nap után, hogy az életemnek nyoma marad a világban.
Nincs olyan nap, hogy elragadnának azok a gondolatok - mint régen -, hogy mi értelme van ennek az egésznek...! :)
Rengeteget tanulok nap nap után, annyi szépséggel és pozitív élménnyel találkozom minden nap, hogy csak győzzem, minden napra jut valami kisebb-nagyobb felismerés, valami újra-felismert tanulság, és apró öröm...
Van célom - és persze, a munka csak eszköz az eléréséhez. Egy úton járok, és az úton ez az eszköz az, ami megtart, továbbvisz, megedz, sőt ez az eszköz táplál az útszélen növő gyümölcsökkel, ez az eszköz - a mindennapi edzés tesz szilárddá, kitartóvá...
Nagy célt választottam - vagy a nagy cél választott engem -, de egyre erősebb a hitem, hogy képes vagyok elérni, és egyre több visszajelzést kapok róla, hogy fejlődöm, hogy felnövök a feladathoz...
2011 számomra a "Főnix Éve" lesz - ebben az évben lépem át a saját árnyékom, és bizonyítom be végleg magamnak a tudat hatalmát... :)
2009 és egy kedves lány az életemben volt az első lépcsőfok a csúcs felé. Lecke volt számomra, nehezemre esett felfogni, elfogadni - de sikerült. :)
Nagyon fontos lecke volt - talán az egyik legfontosabb az Út során. :) Örökké hálás leszek érte... :)
Most pedig - ismét bebizonyíthatom, hogy minden területen képes vagyok teremteni... :)
"Először tégy meg mindent, amit szükséges, majd tégy meg mindent, ami lehetséges, és máris azt fogod művelni, ami "lehetetlen"!"
Évek, sőt lassan egy évtizednyi távolból.
Tegnap a metrón elbóbiskoltam, és arra riadtam fel egy perc múltán, hogy váratlan hirtelenséggel felbukkan egy arc közvetlenül előttem - mintha egy sarok mögül elénk lépve botlanánk egymásba... Egyik pillanatban sötétség, a másikban Ő...
Szabályosan rám ijesztett - és baromira nem értettem, hogy a tudatalattimból ilyen közvetlen impulzus miként - és még inkább miért - jelenik, jelenhet meg csak úgy...!?
Elgondolkodtam mások aggodalmain, amivel az életem felé fordultak.
És elgondolkodtam, hogy talán - másokkal ellentétben - talán tudatosabban hozom meg a döntéseimet, mint az átlag.
Elhiszem, hogy ritkaság számba megy, aki szereti a munkáját...
Elhiszem, hogy az emberek többsége alig várja a nap végét, vagy a pénteket, hogy szabaduljon a munkahelyéről...
Hogy sokan szívesebben csinálnak bármi mást - persze munkahelyet váltani kevesen mernek.
Legutóbb épp jeles barátommal, Zsomborral beszélgettünk - aki szintén óva intett, hogy túl sokat dolgozom. :)
:) Próbáltam finoman megfogalmazni, hogy mindenki maga választ, és én könnyű szívvel, örömmel választok, mert a munkámat szeretem, mert tudom, hogy mások segítségére vagyok általa - kvázi "jobbá teszem a világot" vele -, és tudom egyenes gerinccel végigcsinálni a napot, azzal a jóleső tudattal nézve tükörbe nap-nap után, hogy az életemnek nyoma marad a világban.
Nincs olyan nap, hogy elragadnának azok a gondolatok - mint régen -, hogy mi értelme van ennek az egésznek...! :)
Rengeteget tanulok nap nap után, annyi szépséggel és pozitív élménnyel találkozom minden nap, hogy csak győzzem, minden napra jut valami kisebb-nagyobb felismerés, valami újra-felismert tanulság, és apró öröm...
Van célom - és persze, a munka csak eszköz az eléréséhez. Egy úton járok, és az úton ez az eszköz az, ami megtart, továbbvisz, megedz, sőt ez az eszköz táplál az útszélen növő gyümölcsökkel, ez az eszköz - a mindennapi edzés tesz szilárddá, kitartóvá...
Nagy célt választottam - vagy a nagy cél választott engem -, de egyre erősebb a hitem, hogy képes vagyok elérni, és egyre több visszajelzést kapok róla, hogy fejlődöm, hogy felnövök a feladathoz...
2011 számomra a "Főnix Éve" lesz - ebben az évben lépem át a saját árnyékom, és bizonyítom be végleg magamnak a tudat hatalmát... :)
2009 és egy kedves lány az életemben volt az első lépcsőfok a csúcs felé. Lecke volt számomra, nehezemre esett felfogni, elfogadni - de sikerült. :)
Nagyon fontos lecke volt - talán az egyik legfontosabb az Út során. :) Örökké hálás leszek érte... :)
Most pedig - ismét bebizonyíthatom, hogy minden területen képes vagyok teremteni... :)
"Először tégy meg mindent, amit szükséges, majd tégy meg mindent, ami lehetséges, és máris azt fogod művelni, ami "lehetetlen"!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)