A végső lecke megtanulni megosztani.
Akkor is, ha a körülötted lévők még nem értik teljesen.
Megtanulni várni.
Megtanulni várakozni úgy, hogy közben élsz.
Élni akkor is, ha fáj - sőt! Örömmel viselni, élvezni amit az Élet ad, hálásnak lenni - miközben izzik ott belül, mint a parázs... Boldognak lenni akkor is, ha tudod, mit nem kapsz meg, mi is az, amire várakozol.
Várakozás - nem a passzív tétlenség - nem.
A türelem.
Mikor felismered, és elfogadod, hogy a másiknak idő kell. Mikor a másik van annyira fontos Neked, hogy időt tudj, időt akarj adni Neki...
Mintha nyitva tartanál egy sebet...
Bár fájdalmas, mégsem engeded lezáródni a múltad egy darabját... Hogy egyszer még jelen lehessen belőle... Közös jelen.
A hit ad erőt, hogy nem tévedtél...
http://www.youtube.com/watch?v=4u98B2Wjkyc&feature=player_embedded
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)