Feloldozás

Ártó szándékú, negatív gondolatok.
Le sem írlak, hogy nyomod se maradjon, mosson el az idő mindörökre.

Mint szálka a körmöd alá, úgy furakszik elmémbe a harag. Mélylila, undorral telt - csak úgy szívná az energiámat.
Utálatos dolog a gondolat. Rosszabb, mint a vírus, mert nehezebb kiirtani, és izolálni is.

Legszívesebben visszavágnék - tudom, semmirevaló, ostoba dolog volna, mégis...
Nyálhabot fröcsögő, őrjöngve tomboló indulattá gerjesztené magát, ha hagynám...

Ehelyett ülök, csendben - visszanyelve az epe keserű ízét, és fogadkozom, hogy nem leszek gyenge - nem leszek soha többé gyenge már...
Nem alacsonyodom vissza erre a szintre.
Inkább azon tűnődöm, tehetnék-e valamit érte... Ez is egy ostoba dolog. Annak segíteni, aki beléd rúg és megmar, ha teheti...

Megjelent egy kép a fejemben - ahogy a szakadék szélén kapaszkodik.
Hagynám leesni...? A szemébe mondanám, hogy "Hiszem, nélküled tisztább lesz a világ"...?

Nem... Még azt sem mondanám meg, miután felhúztam, hogy hányok tőle...

Miért tenném meg akkor mégis...? Miért tennék ilyet valakivel, akit az legjobb indulattal is csak ellenségként tudnék definiálni? Valaki, akinek fájdalommal maradtam adósa...

S mit tennék, ha 10 év múlva újra kereszteződnének az útjaink...? Elhinnék-e neki bármit ezek után...? 10 év múlva képes volnék-e nem érezni, nem emlékezni...?

"Az Úr megbocsát" - mondják. "Bocsáss meg nekünk, ahogyan mi is megbocsátunk..."

És valóban megbocsátunk...? Lehet aktívan megbocsátani? Vagy... Mi van, ha nem akarok megbocsátani? Ha az árulást nem akarom megbocsátani...?!

Vajon így érez irántam M. is...?
Megszűntem-e létezni számára...? (Egyszer azt mondta, csak a szépre emlékezem... Most az jutott eszembe, hogy ha a nem-szépet is leírta volna a leveleiben, nem csak a szépet, akkor talán arra is emlékeznék...)






Bocsásd meg Uram, a mi vétkeinket!
Bocsásd meg gyengeségeim, tévedéseimet!
Bocsáss meg a hibáimért!
Bocsáss meg azért, aki majdnem én vagyok!
Bocsásd meg, hogy még nem tudom maradéktalanul kivetni szívemből a harag és a bosszúvágy érzéseit!
Adj erőt, hogy Ember maradjak akkor is, ha keselyűként tépik lelkemet! Adj erőt, hogy mindig győzni tudjak majdnem-magam felett! Hogy sose bántsam, akik bántanak, hogy sose bántsak másokat, kik nem tehetnek magukról - kiket Te vezérelsz utamba, hogy megerősíts, hogy próbára tégy...
Bocsáss meg nekem magamért Uram!