Elfogadás

Stressz, ösztönök, zsigeri reakciók.

Félelmetes, mennyire hat rám a hiszti...

Ez valami szülői-ösztön lehet, vagy nem tudom - a hímek számára is vészt jelent a kölykök óbégatása...

Egy hang azt mondja, hogy a sajátoddal más lesz - de nem igazán látom be, hogy miért lenne más, sőt mért ne lenne még ilyenebb...?!

Maresszal folytatott beszélgetésünk üzenete számomra az, hogy az elfogadott önelfogadás felszínét érdemes lenne megkapargatni - átgondolni, hogy a szüleimhez fűződő viszonyom milyen is ma valójában.

A kölykök "tanítása" pedig az elfogadás, a kiegyensúlyozott, derűs nyugalom - mint alaphangulat - megvalósítását, stabilitását kérdőjelezi meg.

Talán az eredője mindennek az az üzenet, hogy ne higgyem azt - "így félúton" - korántsem, hogy kialakult, kiforrott személyiséggel bírnék....

Vagy hogy a szülőkkel szemben sokkal, sokkal türelmesebbnek kellene lennem - minden szülővel -, mert olyan élethelyzetet oldanak meg éppen, amilyet eddig el sem tudtam képzelni...

Ezek mellett - elsősorban a szülői stresszre gondolok - csoda-e, ha a szülőknek nem marad energiájuk egymásra - pont olyankor, amikor a megváltozott személyiség (anya) amúgy is megterheli a kapcsolatokat...?

Hogyan lehetne olyan technikát követni, amely alkalmazkodik a megnövekedett energiaszükséglethez...?
Hogyan lehetne olyan életfeltételeket elérhetővé tenni - olyan bioritmust kialakítani, amely alkalmazkodik a >család< igényeihez...?

Nyilván a nőnek több energiára van szüksége. Ennek beszerzésében, pótlásában és fenntartásában a párjának kell, kellene segítenie őt.
Ha azonban a férfi reggel elmegy, este hullafárdatan esik haza a munkából...

Ha energiatudatosan élünk, hullafáradtan esünk haza a munkából...?
Ha a nő nem roskad össze a házimunka súlya alatt - mondjuk mert fontossági sorrendet állít fel - és marad - mert szakít az idejéből önmagára, képes lenne feltöltődni...?

Ehhez nyilván el kell sajátítani, azonosulni kell a Redfield-i szemlélettel.
Tudnunk kell letenni a gondokat a küszöbön, hogy önmagunkat átadhassuk az energia-szerzésnek, illetve a családunknak...

Alvásidőben negyedóra nyugalom, meditáció, vagy jóga - Vagy babakocsiban altatva séta a tavaszi-nyári természetben, zene, stb...

Ha a szülők energiaszintje magas, a gondok-feladatok megoldása hatékonyabb, a surlódások csökkennek, csökken a stressz, ami kedvezően hat a gyermekre - kevesebb sírás, több, nyugodtabb alvás, kiegyensúlyozottabb fizikai-szellemi-érzelmi fejlődést eredményezve...


Annak, aki nem hiszi, hogy a tudat hatalmával élhet, mindez persze csak üres halandzsa lesz.