Csak hallgatom a dalait... Hallgatom, és megdermed bennem a lélek... Mint ahogy az örök-mozgó víz gyémántfényű jéggé dermed...
Elönt a bizonyosság, hogy a Világból oly nevetségesen - szánalmasan keveset ismerek...
Hogy azok a csodás dolgok, amikről van fogalmam - a valóságban ezerszer fenségesebbek, mint azt hiszem...
S ezek is eltörpülnek mindamellett, amelyeknek létezéséről sejtelmem sincs még...!
Ha csak ennyit élhetnék meg - akkor is örök hálával tartoznék...
Bár megoszthatnám az érzést...!
Bár... Talán, ha friss rózsaszirommal cirógatnám az ajkait, míg szól ez a dal... Talán... Ha nyárestén, lágyan örvénylené körül a mediterrán szél... Ha milliárd csillag vonna puha takarót fölénk... Talán akkor megrezdülne Benne, amit érzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)