2010. november 20., szombat

Egó mondja: "Te quiero"

"Milyen egy megvilágosodott lénnyel kapcsolatban lenni?
Mindaddig, amíg az van a fejemben, hogy "van egy kapcsolatom" vagy "egy kapcsolatban vagyok" függetlenül attól, hogy kivel, addig szenvedek. Ezt megtanultam.
A "kapcsolat" fogalmával együtt járnak az elvárások, korábbi kapcsolatok emlékei, és egyéb, személyesen és kulturálisan meghatározott lelki fogalmak arról, hogy milyennek kell lennie egy "kapcsolatnak".
Aztán megpróbálnám a valóságot ezekhez a fogalmakhoz alakítani. És ez sosem működik. És akkor újra szenvedek. A tény az: nincsenek kapcsolatok. Csak a jelen pillanat létezik, és a pillanatban csak a kapcsolódás.
Hogy hogyan viszonyulunk, vagy inkább, hogy milyen jól szeretünk, az azon múlik, hogy mennyire vagyunk mentesek az elképzelésektől, fogalmaktól, elvárásoktól."

(Kim Eng)

"Amit hagyományosan "szeretetnek" hívnak, az az ego stratégiája az önátadás elkerülésére. Valaki mástól várod, hogy megadja azt, ami valójában csak az önátadás állapotában érkezhet meg hozzád.
Az ego ezt a személyt használja helyettesítőként, hogy ne kelljen feladnia önmagát. A spanyol nyelv a legőszintébb ebben a tekintetben. Ugyanazt az igét - te quiero - használja, amikor azt mondja: "szeretlek", és amikor azt: "akarlak".
Az ego számára szeretni és akarni valamit ugyanazt jelenti, míg a valódi szeretetben nincs akarás, nincsen vágy a birtoklásra vagy a másik megváltoztatására.

Amikor az ego kiválaszt valamit és azt mondja "szeretem" ezt vagy azt, akkor tudattalanul megpróbálja elfedni vagy eltávolítani az egót mindig kísérő, mélyen lapuló érzéseket: az elégedetlenséget, boldogtalanságot, az elégtelenség oly ismerős érzését. Egy rövid ideig működik is az illúzió.
Aztán elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor a kiválasztott, számodra különleges személy többé nem tudja elfedni a fájdalmadat, gyűlöletedet, elégedetlenségedet vagy boldogtalanságodat, melyek oka mind az elégtelenségnek, a teljesség hiányának az érzésében rejlik.

Akkor aztán előtör az elfedett érzés, és rávetítődik arra a személyre, akit kiválasztottál és különlegessé tettél - akiről azt gondoltad, majd ő "megment" téged. Hirtelen gyűlöletbe fordul a szeretet.
Az ego nem ismeri fel, hogy a gyűlölet a benned lakó egyetemes fájdalom kivetülése. Az ego azt hiszi, hogy ez a személy okozza a fájdalmat. Nem jön rá, hogy a fájdalom abból az egyetemes érzésből fakad, hogy nem vagy kapcsolatban lényed mélyebb szintjével - nem vagy egy önmagaddal.
A szeretet tárgya felcserélhető, ahogyan az egoista akarás tárgya is felcserélhető.

Vannak emberek, akik sok kapcsolaton mennek keresztül. Sokszor esnek szerelembe és ábrándulnak ki. Szeretnek valakit egy darabig, míg aztán ez nem működik többé, mert senki sem tudja folyamatosan elfedni ezt a fájdalmat. Csak az önátadás képes megadni azt, amit szerelmed tárgyában kerestél. Az ego szerint nem kell megadnom magam, hiszen szeretem ezt a személyt. Ez persze öntudatlan folyamat.

Abban a pillanatban, amikor elfogadod azt, ami van, valami megjelenik benned, amit eddig elfedett az egoista akarás. Ez a valami a veled született, benned lakó béke, csendesség, elevenség. Ez az a feltétel nélküli létező, aki te leg-lényegedben vagy.

Ez az, amit a szerelmed tárgyában kerestél. Te magad vagy az. Amint ez megtörténik, egy egészen másfajta szeretet jelenik meg, amely többé nincs kiszolgáltatva a szerelem és a gyűlölet váltakozásának. Nem választ ki és tesz különlegessé egyetlen dolgot vagy személyt."


(Eckhart Tolle)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)