Kilépni ismét a város zajából,
Elfutni az emberek gondja-bajától,
Erdőben kóborolni csendben,
Álmokat felidézni, s ebben
Lelni nyugalomra végre
Tópartján - magamban - kiülve a stégre
Nézni, hogy kerget felleget a szél,
Hallgatni a fákhoz suttogva hogy beszél,
Beszívni magamba mindent ami él,
S némán várni, míg beköszönt a Tél...
S akkor egy szobában,
Paplan alá bújva,
Kandalló rácsán túl,
Veres tüzet gyújtva
Elandalogni benn,
Mélyen önmagamban,
Álmaim virágos mezején zavart'lan
Bóbiskolni csendes, boldog teljességben,
Álmodni új Tavaszt, új szerelmet nékem...
Dátum: 2010-09-19 22:44:47
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)