Itthon vagyok - avagy mit keresünk a nagyvilágban (piano)

Hóeséssel - pontosabban nagy hóval álmodtam...

Ez változást jelent az álmos könyvek szerint...

Olvasom Samadhi blogját, aki egész Thaiföldig, Kambodzsáig elment, hogy önmagára találjon...
 :)

Látom Geri san-t, aki megjárta idén Malajziát és a szülővárosának Londont jelölte (miért fájt ez nekem annyira...?)...

És közben Richard Bachra gondolok, és az "Egy"-re - amelyben "egy belső utazásra invitálja az olvasót...

És azon gondolkodom, hogy...

Eddig ránézésre sokkal szegényesebb életet éltem, mint ők.

Mégis önmagamra találtam - önmagamban -, mégis boldognak érzem magam, fejlődök.

Hiszem, hogy ez az igazi lényeg, hiszem, hogy élem az életem, s mégis olyan furcsa szembesülni vele, hogy mások egészen máshogy csinálják... :)

Látom az évfolyamtársaimat, akik házasok, a második babát várják.

:)

Azt hiszem, még mindig összeütközésbe kerülök olykor a lépten-nyomon elénk vetített "élet-ideálképpel"...! :D:D

Amúgy a napokban ismét megerősödött bennem az érzés, hogy nekem muszáj, hogy közöm legyen a zenéhez... Hiába nem tanulnak már az én koromban zenét, mert már "öreg vagyok hozzá" - senkit (engem) se érdekel! :) Zenélnem kell!

És a zongora annyira... :)

Életeken átívelő érzések - azt hiszem, ezek az indíttatások lényegünk részét képezik, ezért visszük életről-életre magunkkal őket... :)

Amióta felismertem, hogy az ön-kiteljesítés a feladat (megtanulni boldognak lenni, boldoggá tenni), azóta tudom, hogy nyelveket és zenét kell tanulnom... :)
Ez lesz a hobbim. :)

Valami, ami mindig frusztrált, és meggyőződésem volt, hogy hülye vagyok hozzá - és valami, amihez sosem volt türelmem és igazi bátorságom... :)

Én nem a térben teszek meg ezer-kilométereket, hogy önmagamra leljek... :P

Mert én már Itthon vagyok.

:)