Nem múlhat...
Új Holnapom
Olyan voltam, mint egy hitetlen,
Míg Téged megláttalak,
- Azóta mindennap fürdök hitedben,
Szívembe így zártalak.
Shakespeare - mondd, mért nem én vagyok?!
Szavakkal, óh - tudom, nem hódíthatok,
- Bár lelkemben tisztán zeng a jó,
Ajkamon kusza már a szó,
S ha szívem gyönyörű dallamára
Szöveget írnom is sikerült,
Csak gyötrődtem régóta, s nagysokára
Néhány suta rím ha került...
Lám, boldogan, büszkén - Ó, te Balga!
Rohannék Hozzád, szavalva
A Dalt, melyet szívem dalolt -
Hogy csoda vagy, s álmokat rabolt
Tőlem szépséged, szép szemed, a szád,
Mik kísértőn libbennek át
Gyönyörű valómból - ha látlak -
Álmaim honába - s a Lánynak,
Kit egyetlenként őrzök magamban -
Arcot, alakot így adsz Te újra
Neki -
S nekem kéjt, vagy kínt,
Ha látom arcodat, hallom hangodat,
Vagy ha sorsom Tőled naponta elragad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)