Egy napló vallomása

Hófehér óceán hullámain

vesztem el magam
Ha betűid fekete bójái nem
mutatnak utat Hozzád.

Lapjaim közt susog a szél
Ha künn felejtesz a padon
Ha tél jő, s hó lep
Tavasszal vesztemet, s vesztedet siratom.

Szomjas vándorként lesem szavad,
Könyörgöm, vésd belém magad,
Vájd belém álmod, gondodat, bánatod
Oszd meg velem, s megkönnyítem - ha hagyod!