Állj meg, és figyelj...!

Nem leszek már jó...


Hányszor volt már, hogy valamire nehezen vetted rá magad, azután mégis örültél, hogy megtetted...?



Hát én is így vagyok most.



(...)



Úgy szól a tanítás, hogy a ma emberét a karma, és az anyagba kötöttség ösztökéli rohanásra.

S Ő először ezt mondja: "Állj meg! Állj meg, és figyelj!"



Violin



Találtam több olyan sort a Bhagavad-Gítában, amelyek mintha nekem, mintha rólam szólnának...


Kicsit ezzel az első tanítással is így vagyok...



Ez vagyok én.

A Szemlélődő.


Talán ebből fakad minden nehézségem a "modern világgal". Hogy a maga zajos, rohanó sablonját akarja rám húzni. Elvárja, hogy olyan legyek - ahelyett, hogy elfogadná, hogy ilyen vagyok...


Vagy ez megint csak kivetítés...?

Mégis több ezer éves írások mondják, hogy tégy úgy, ahogy én...



Állj meg, és figyelj...!



Hiszen minden igazán fontos, belül történik...