"...
TAO TE KING
AZ ÚT – vagyis a TAO
Elindultam az úton a bizonyosság felé, – és egyre bizonytalanabb lettem.
A fény felé mentem, – és egyre sűrűbb lett körülöttem a homály.
Hitem kétséggé, tudásom megkérdezhetetlen kérdésekké változott.
Tanítványként indultam el, mesterré lettem, és most már a misztikus zsibárusok legkisebbje is megmosolyog.
Az arany kővé válik a kezemben, a kő vízzé és kicsurog az ujjaim közül.
Már régen csak állok és a tájak elvonulnak mellettem.
Angyal érkezik, résztvevően rámnéz és mert senkit sem lát, azt suttogja: „Te szegény...” és tovább repül.
AZ ERÉNY – vagyis a TE
Önképemhez érkeztem és tükörként törtem össze, amikor be akartam lépni saját magam szentélyébe.
Fuss! Rohanj! Csak így menekülsz.
Árnyékod követ.
Fölötted elfogy az út.
Alattad elfogy az ég.
Szembe szaladsz magaddal.
S ha kiállod pillantásod – megmaradsz!”
Megmaradtam.
A fény felé mentem, – és egyre sűrűbb lett körülöttem a homály.
Hitem kétséggé, tudásom megkérdezhetetlen kérdésekké változott.
Tanítványként indultam el, mesterré lettem, és most már a misztikus zsibárusok legkisebbje is megmosolyog.
Az arany kővé válik a kezemben, a kő vízzé és kicsurog az ujjaim közül.
Már régen csak állok és a tájak elvonulnak mellettem.
Angyal érkezik, résztvevően rámnéz és mert senkit sem lát, azt suttogja: „Te szegény...” és tovább repül.
AZ ERÉNY – vagyis a TE
Önképemhez érkeztem és tükörként törtem össze, amikor be akartam lépni saját magam szentélyébe.
Fuss! Rohanj! Csak így menekülsz.
Árnyékod követ.
Fölötted elfogy az út.
Alattad elfogy az ég.
Szembe szaladsz magaddal.
S ha kiállod pillantásod – megmaradsz!”
(FÜRI ANNA VERSE )
Megmaradtam.
Kiálltam.
Szembe szaladtam magammal.
Alattam elfogyott az ég.
Fölöttem elfogyott az út.
Fölöttem elfogyott az út.
Árnyékom utolért.
Megmenekültem.
„Látja Isten, hogy állok a napon.”
A percek kihullnak az időből.
Az idő kihullik belőlem.
A KÖNYV – vagyis a KING
Rekviem az egykor élő szellem emlékére..."
A KÖNYV – vagyis a KING
Rekviem az egykor élő szellem emlékére..."
(Popper Péter - Az Istennel sakkozás kockázata)
Elindultam a bizonyosság felé, s lám - egyre bizonytalanabb vagyok...
A tájak csak elvonulnak mellettem...
S az Idő kihullik belőlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)