"Kell ez nekem?!"

Mjúzikvan

Furcsa.

Haverom leoltott, hogy miért nem foglalkozom komolyabban egy-egy csajjal, ha tetszik...



Persze, hogy a külső kevés - de tény, hogy megismerés meg nincs ismerkedés nélkül...


Ismét felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem...?


"Kell ez nekem...?"


Mjúziktú


Persze - vadítóan szépek. Persze - az ember szeretetre, törődésre vágyik, közelségre, harmóniára - és ez rám is igaz.



Mi az, ami akkor mégis kérdést vet fel...?!

Miért nem egyértelmű a válasz, hogy "IGEN"...?!



Felnőtt (?) egy lány, aki szép volt és gyönyörű lett. És még Ember is talán.
:) Még a matek sem gond - "csak" 5 év van köztünk.

Jó motiváció lehet egy kapcsolat...



És erre tessék...


Valahogy...

Nem érzem. :(



Vagy lehet, hogy érzem, de nem tudom felismerni...?

Hogy a védekezés a "nem veszek tudomást róla"-felé ment el...?




Ha teszek érte, akkor belekezdünk egy olyan játékba, amelyre időt és energiát kell szánni.
Ráadásul, ha érzelmileg érintetté válik, akkor felelősség.


Persze a másik serpenyőben ott a kérdés, hogy "mit veszíthetsz?!"


De valamit csak azért megtenni, mert nincs vesztenivalóm, és mert az ösztöneim motiválnak...

Nem valami szimpatikus gondolat.


(...)


Kicsit belehallgattam a hangulataiba.


Megkísértett.



Basszus!

Kell ez nekem...?! :D