Vita az abortuszról

"...A demagógiáról azonos a véleményünk. A kérdés az, hogy vajon akkor, amikor gyakorlatilag olyan szinteket üt meg a birkanyáj-szindróma, hogy egy komplett nemzet hagyja "meggyilkolni" magát - amikor ékes magyar nyelven leírják/elmondják, hogy "MOST ÉPPEN ÁTBASZLAK, KEDVES POLGÁRTÁRSAM", vagy "MOST ÉPPEN SEMMIBE VESZEM VALAKI EMBERI JOGAIT, DE NE FÉLJ, TE NEM VAGY FENYEGETVE A GÁTLÁSTALANSÁGOMTÓL" (ajánlom az Unthinkable c. filmet), vajon egy ilyen szellemi eltompultságban leledző társadalom figyelmének felébresztésére elegendőek-e a "hagyományos" kommunikációs technikák...?

Ugyanebben a témában nem demagóg-e gyilkosságot sikoltani? Vagy mikor azt olvasom, hogy "addigra már teljesen kifejlődött az agya, és képes fájdalmat érezni"...?
(Egyetlen élő idegsejt képes "érezni" - de attól még nem tekintjük szuverén élőlénynek... A "teljes kifejlődésről" pedig mások a fogalmaink.)

Bennem - gyerekként csak egy csonka család okán kellett látnom anyámat elsorvadni - mindig az a kérdés fogalmazódott meg, vajon mi a "nagyobb gyilkosság": egy 15g-s sejtcsomót állítani meg a fejlődésben, vagy engedni megszületni, és felnőni, leélni 60-80 évet ostobán, degeneráltan, nyomorban, esetleg drogosan, alkoholistán... És persze, hogy nem lesz mindenkiből drogos, és persze, hogy nem lesz mindenki ostoba. De tény, hogy egy 14-19 éves "szülő" csak biológiai értelemben szülő. Nem elég szilárd még a személyisége ahhoz, hogy egy emberi életet fejlődni tanítson. Hogy "épkézláb" ember legyen a gyerekéből - mind szellemileg, mind jellemben, felelősségtudatban. Az pedig szinte biztosnak tudható be, hogy az a gyerek egyszer felnő, egyszer beindul benne is az ösztön - és ha nem fejlődött igazi "szülővé", mert nem volt, aki hozzásegítse ehhez, akkor a folyamat folytatódik, és csak rosszabb lesz generációról generációra.
Meg lehet nézni azokat a közösségeket, ahol ma is a nagycsalád a "szokás". Ahol a generációs intervallum beszűkült. Mit látunk...? Alacsony iskolázottságot, életképtelenséget, egyre koraibb gyerekvállalást. És ezt bőrszíntől függetlenül - Budapesten, vagy New Yorkban, tökmindegy.

Vajon nem tekinthető-e még kegyetlenebbnek erre ítélni egy életet...? Arról, hogy az a fiatal anya, és a párja (már ha van benne annyi felelősségtudat, hogy mellette maradjon) milyen életet élnek onnantól (örökös kényszerhelyzetben és kiszolgáltatottságban), még nem is beszéltem...

Vajon ha én szülő vagyok, és a lányom kerül ilyen nehéz döntési helyzetbe, megtehetem (ha anyagilag nem tudom vállalni), hogy őt, aki még éretlen a komolyabb döntésekhez, engedem egy 20-30 évre kiható döntést hozni...? Én, aki nem leszek mindig mellette, hogy vigyázzak rá...? A lányom életét "kockára tehetem-e"...?

---

A túlnépesedésről, és arról, mennyit bír el a bolygó...

Teljesen egyetértek, hogy ha nem volnának közöttünk ostobák (a hatalomban hívők, az erőszakban hívők), nem lenne gondunk. Erről álmodozni épp annyira utópia, mint arról, hogy majd egyszer csak észhez térünk faj szinten, és beállunk egy normális létszámra - bolygószinten.

Nem is azért mondtam, mert reális.
Azért mondtam, mert ha elindulunk az egyes problémáktól (pl. éhezés, munkanélküliség, magas árak, drága javak), és próbáljuk visszakövetni őket a gyökerükig - úgy találtam, minden esetben a végső okként a "túl sokan vagyunk"-hoz jutunk el.

Pl. Dél-Amerikában irtják az esőerdőket. Föld kell nekik, hogy kaját termeljenek. Az ottani viszonyokhoz nem illik - a talaj lepusztul 1-2 év alatt, ezért mennek tovább - az erdő meghal. Mi az oka annak, hogy ott élnek, és nem úgy, ahogy az őslakosok régen? 1. a civilizációs demagógia (torzított értékrend) 2. a hatalomban hívők ostobasága 3. Mert többen vannak, mint amennyit az ottani ökoszisztéma a hagyományos módon el tud tartani.
A fejlett társadalmakban a gazdaság hullámzásaira ugyanez igaz. Mindenki gazdag akar lenni. Többet akar termelni, mint amennyit fogyaszt, de ugyanakkor sokat akar fogyasztani is. Akkor tudnék sokat termelni, ha a termékemet sokan fogyasztanák, de kevesen termelnék... De mivel kezdetben így volt, és én meggazdagodhattam, ma már sokan próbálják ugyanazt termelni - és ki is alakult a verseny...
Miért alakultak ki a városok...? Miért drága a kőolaj? Az ingatlan...?
Persze, a hatalomban hívők manipulálják. Központosítanak, elnyomnak másokat, hogy "ők sokat termelhessenek".
Elfogadom, hogy ha energiabőségben élnénk - ami csak a hatalomban hívők miatt nincs így, mert technológiailag régen megoldottuk -, és társadalmainkat intelligens és erkölcsös emberek vezetnék, ma még feltehetően fel lehetne számolni a nyomort és éhezést, meg lehetne állítani a népességnövekedést, az AIDS terjedését...
De nincs így. Vagyis csak alulról van esélyünk változtatni.
Például azzal, hogy csak épkézláb emberré fejlődő gyermekeket "vállalunk". Azzal, hogy valódi szülők, nevelők leszünk - és olyan értelemmel bíró új generációt építünk, amely előbb-utóbb felváltja majd a mai kor ostobaságát.
Szerintem."