Nettó nyertese egy 5-6 perces véletlennek...

Másfél


Egy lány a Váci utcában.

Kedves arc, jellegzetes bő hosszúszoknya, vidám színek.

Elfogadás.


Igen, általában én is hárítok, mert annyi kifogásom van nekem is, hogy miért csak a magam életére figyeljek, miért ne törődjek másokkal...


De mert gyakorlom az elfogadást - még BG nélkül is -, ezért inkább arra gondoltam, hogy ő ezt az utat választotta, és megtisztelem azzal, hogy figyelmet adok neki, ha kéri.

Egy szempár, és egy kellemes, lágy hang. :)

A nők mindig könnyen levesznek a lábamról. :P


"...Nem, könyvet nem kérek, és nem, nem érzem, hogy éppen most anyagilag támogatnom kellene az éhezőket - illetve érzem, csak úgy ítélem meg, nem megy.

Á... Hogy lesz egy előadás...

Hát...

Végülis épp ráérek..."




Ennyin múlt, hogy megismertem pár "csodabogarat", akik azonban hasonlóan gondolkodnak, mint én.

Ennyin múlt, hogy elkezdtem olvasni egy több ezer éves tanítást, amelynek sok részével nehezen boldogulok (elfogadás), de sok része pedig sok felismeréshez segít hozzá magammal, korábbi elméleteimmel, világképemmel, mások reakcióival kapcsolatban...



Nettó nyertese vagyok ennek az apró, alig 5-6 perces "véletlennek".


Hálás vagyok érte, Manka! :)