Egyszerű

Tegnap ismét kicsit visszatértem a természetbe.

Egy méhésztanyán jártam, régi ismerősömnél.

Csend, egyszerű környezet, egyszerű étkek, és határtalan szabadság...


Szembesülnöm kellett saját elpuhulásommal... :/

A kerítésépítés közben megéreztem, mennyire elszoktam a fizikai munkától...



Szeretek beszélgetni JT-vel is.

Nőkről, célokról - az életről...

Boldogságról, a megváltozó világunkról...



Bubuval folytatott eszmecseréink jutottak eszembe a boldogságról - illetve arról, ahogy beszélgettünk a "hozzávalókról"...

Ma tízmilliószoros nap van...

Ma fókuszáltan kell teremtenünk...

(A a teremtés alapja a cselekvés - cselekvés alapja a döntés - a döntés alapja a gondolat - a gondolat alapja a hit...)

Tehát "ugyanarról" beszélünk. :P



Furcsa volt - mert JT most először beszélt arról, hogy elege van abból, hogy aggódnia kelljen a pénz miatt...

És furcsa volt, mert két dolog egyszerre jutott eszembe...

Az egyik, hogy tudom, mit kell tennem, ha pénzt akarok kapni.

A másik, hogy semmi sem rezdült meg bennem belül a gondolatra, hogy "nem tudom, honnan lesz pénzem jövő hónapban"...

Nem riaszt a pénz hiányának gondolata...


Szegény Bubu...! :P Most biztosan hullhat a hajad... :D


De miért hazudjak...?

Miért akarjam megváltoztatni a félelem-nélküliségem...?

Miért akarjam, hogy az életemben nagyobb szerepe, nagyobb jelentősége legyen a pénznek, mikor mindenfelől az folyik a csapból, hogy "túlságosan is elanyagiasodtunk; rossz, hogy ennyit hajtjuk a pénzt; a gazdagok nem boldogabbak", stb...?

Miért akarjam megváltoztatni, ha magam is azt tapasztalom, hogy az életemben a boldogságom mértéke nem változott a pénztárcám tartalmának csökkenése-növekedése alapján...?


Tény - korábban nyugalmat adott. Elhessegette az aggodalmakat.
Ma azonban a hitem, a bizonyosságom foszlatja szét őket - a bizonyosság, hogy az élet több, mint a villanyszámla rendezése, több, mint az utazások, vagy a kocsiválasztás...

Pontosan azért, mert a teremtés a mi kezünkben van, és csak a mi döntésünktől függ...


Hogy ki mi mellett dönt, és mikor... Szabad Akarat....



Sokszor eszembe jutott már, hogy én mire várok...

Vagy kire...


Talán valakire, aki képes eszerint gondolkodni...

Aki képes azt mondani, hogy "játszom Veled... Játszom a játékot, amelyet választottál! Válasszunk küldetést magunknak...!"


Aki képes elengedni az anyagi valósághoz való görcsös ragaszkodását...

Aki képes és hajlandó azt mondani - "igen, a MI-ben Te vagy számomra a legfontosabb, és mindegy, hogy hogyan változik az Út, én Te vagyok most már..."

Aki hisz annyira, hogy ne kételkedjen és ne féljen akár felállni ettől a játéktáblától, hogy egy másik mellett, egy közösen választott mellett folytassuk együtt...



Talán.