Újjászületés

Paradise



Két Sziget-kör... :D

Már majdnem büszke vagyok magamra!

Persze nem egyhuzamban - annyira még nem vagyok jó... :P


De ma gyakoroltam közben valami meditációszerűséget. Ez az igazi eredmény. Korábban a buddhista megközelítés szerint teljesen próbáltam kiüríteni az agyam. Most a védikus (ősibb) megközelítést követve próbáltam valami konkrét dologra fókuszálni.
Ez hol a légzés volt, hol a violinmuzsika nyugalma, hol egy-egy távoli pont - hol pedig egy vizualizáció.
Redfield leírja az energiaáramlás egy szubjektív élményét - hát ezt vizualizáltam. Ahogy a zsibbadó-zsibongó idegszálaim mintegy a statikus elektromosságot gyűjtve fogadják be a környezetemből áramló energiát.
A Szigeten isteni hársfa-illat van - éreztem ezt az illatot, és láttam magam előtt a virágokat, a rájuk járó méheket, a fák törzsének kéregrepedéseit... Éreztem a mindent körülölelő folyót, és a Földet a talpam alatt. És láttam az áramlást. Erre valahogy nehezebb volt fókuszálnom. De egy jó kis szakaszon azért segített.

Na és közben kaptam egy üzenetet.

Mikor kis bemelegítés és nyújtás után nekivágtam a futókörnek, először túl dinamikus tempót választottam. Aztán próbáltam választani egy megfelelő nyulat magamnak. Ez sem sikerült. Vagy túl lassú volt, vagy túl gyors.

És a "tömeg" is kifogott rajtam, nem ment a koncentrálás. Persze, hogy hamar kifulladtam. Két kísérlet után végre úgy döntöttem, elhagyom a kört, hogy megszabaduljak a zavaró, saját ritmus-kavalkádban mozgó sokaságtól, és inkább a sétálóutak felé vettem az irányt.
Csöndes magányomban végre sikerült eltalálnom a ritmust, összehangolni a mozgást és a légzést.
És ekkor megszólalt bennem egy hang, és azt mondta:

"A saját utadon, a saját ritmusodban, saját tempóddal jutsz el a legmesszebb. Oda, ahová el kell jutnod.
Engedd el végre mások elvárásait!"

Az első "kör" ezzel a gondolattal telt el, és lassanként már mosolyogni is tudtam, mert éreztem az igazságát.
A második kört már ismét a futókörön kezdtem - és ott is fejeztem be. Már ki tudtam zárni a szubjektív ritmusokat.
Sikerült csak orron át lélegezve tartani a felvett tempót - kicsit úgy éreztem, mintha minden hárs-illatú lélegzettel a Mindenség Energiáját szívnám magamba, s kilégzésnél a saját energiám áradna szét belőlem...

Jó volt. Sok, de jó.
Aztán egy hazatámolygós "félóra" után egy durva, de isteni hideg zuhany - és...

"Majdnem újjászülettem..." ;) :D