Tét-len..?

Kávészünet


Vajon jobban meg tudnám becsülni az időm, ha tudnám, mennyi van még ebben az életben...?

Egyáltalán van olyan, hogy idő - ha hiszünk az örökkévalóságban...?




A minap egy ismerősömmel találkoztam.

Fiatal anya.

Talán túl fiatal. Korábban meggyőződésem volt, hogy túl fiatal...

Látom Őt, aki egy eleve elhibázott házassággal és a gyermekvállalással bebetonozott életúttal kel és fekszik minden nap...



Senki vagyok Hozzá képest...


Nem vállalok felelősséget úgy, mint Ő...


Szabad vagyok, mint a madár, vagy csupán felelőtlen...?


Bach filozófiája szerint ez meddő ostobaság.

Mindannyian azt vállalunk, amit akarunk, és akkor "gondoljuk meg magunkat", amikor akarjuk...

Ő a döntés és a Szabad Akarat igazságát hirdeti. És én hiszek a Szabad Akaratban. Mi van akkor az én akaratommal...?
Hol van belőlem az erő...?

Felelősség akkor van, ha akarjuk, hogy legyen.

Ha most nincs, nyilván nem akarom, hogy legyen.

Hol volt, hol nem...


Tétlenül telt az utóbbi két napom is. Igazából talán jó ideje tétlen vagyok.

Annyiszor megpróbáltam már átlendülni ezen. BT szerint, mikor a szakkoliról írtam, egész más volt a hangulata a szavaimnak...


Valahogy... Mintha nem menne a tanulás...

Beszélünk, átrágjuk újra, meg újra... De mintha nem verne elég erősen gyökeret bennem...


Nem várom a "vihar elmúltát"... Hogy táncolok-e az esőben...?

Néha.


Bár többnyire csak ülök a felhők alatt, míg végeláthatatlanul hullanak az esőcseppek...

És gondolkodom.


Nem engedlek...



Felteheted a kérdést, minek?

S talán nem kapsz majd választ...

Gondolkodom, mert a céltalan cselekvés nem fekszik nekem... És a "céltalan" alatt nem az egyszerű anyagi célokat értem.

Próbálom követni az ezredéves tanításokat.

Talán előrébb visznek, mint saját szalmaláng-életű lelkesedéseim...


Vagy csak áltatom magam...?