2011. augusztus 21., vasárnap

Felhők mögött

Jó, hogy itt voltál...


























Nem tudom, mi vár rám.

Visszatart a félelem. Persze bíznom, hinnem kéne Benne, hogy képes fejlődni, feldolgozni, megérteni és elfogadni a múltunkat, azt, hogy úgy történt, ahogy...

Ha nem, úgyis mindegy. Bár felzaklatni nem akarom.
Sajnálom. Ha egyszer valakinek azt mondom, hogy szeretem - akkor komolyan gondolom. Nem viccelek. Ha nem vett komolyan - az már nem az én tévedésem.

Felhívom. Lecsapja. Nem csapja le, de nem alkalmas.
Írok. Olvasatlanul törli. Elolvassa, de kidobja. Elolvassa, nem dobja ki, de nem válaszol. Válaszol - ...?

Felmerül a kérdés - "Ugyan, min változtat ez...?!"

A válasz: Talán semmin.

Nem várom, hogy feladjon bármit miattam.
De ha nem várom, akkor végképp mi értelme...? Hiszen a lényeg az volna, ha belátjuk, hogy tévedtünk, ne szúrjuk el a hátralévő évtizedeket.

Ha az az érzés hiányzik mindössze az utamon, amit Vele tapasztaltam meg...?
Ha Ő kell, hogy célja, értelme legyen a szabadságomnak...?

"Volna csak fájóbb..."









"Lehet, hogy nem vagy gyenge - de ha szívedbe szalad a penge, 
Attól nem érzed magad jobban..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)