Mind különböző életutakat választunk magunknak. Én a magamét
választottam. Azokkal a leckékkel, amelyeket megélek ezen az úton.
A leckével, amely így hangzik: „nem hagytam elég időt
magamnak, hogy megismerjem, milyen is ő valójában”…
Az Élet nem tesztel-e éppen…? Vajon nem tesz-e próbára, hogy
elkövetem-e ugyanazt, amelyet magammal szemben elkövetett hibának értékeltem
másban…?
Korábban felismertem az érzést, mely szerint egy nőben
valamennyi nőt, A Nőt lehet szeretnem.
Vajon egy emberben Az Embert szeretve meg…?
Elvethető-e minden, ami felszínes…? Ami az emberről szól –
róla és az én ember-részemről…?
Ha nem fektetek bele energiát, nem követem-e el ugyanazt a
hibát, amit ők…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)