A minap beszélgettem valakivel, aki hozzám hasonlóan keresi
az Utat Önmagához és a Mindenség Lényegéhez.
Azt mondta, a tanítások szerint, melyeket olvasott a végső
megvilágosodás az, amikor már nem félsz többé a haláltól.
Megnéztem Bergman filmjét, A Hetedik Pecsét-et.
Témája a Halál és Isten keresése.
Hőse a Lovag, aki ismerőse a Halálnak, de nem ismeri Istent
– hiába keresi mindenhol. Szolgája az örök tagadó hitetlen.
A film erőteljes motívuma a halálfélelem – persze a
középkorban játszódik a keresztes hadjáratok és a fekete halál járványai
idején.
Kétlem, hogy a tudomány eredményein múlna – az elmúlt
évszázadokon -, hogy úgy nyilatkozhattam az ismerősömnek, „nem félek a
haláltól”…
Csak gondolkodom.
És a gondolataim azt mondják, több vagyok, mint test – sőt,
más vagyok, mint test.
A tapasztalások – a könyvet évszázadokkal ezelőtt
feltalálták – azt mutatják, bizony többek vagyunk, és mások, így hát a testre
vonatkozó szabályok aligha lehetnek érvényesek valami egészen más természetű
létformára – ránk.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a testünk nélkül is
képesek vagyunk létezni.
De ha nem…?
Mi van akkor, ha mégsem…?!
Miért volna szörnyűség, hogy elmúlunk egyszer, ha itt lesz
az ideje…?
Az utazás a megérkezéssel lesz teljes. A szerelem a
beteljesüléssel, a főzés az evéssel, a munka a pihenéssel – és viszont…
Mért kellene félnünk a kiteljesedéstől…?
Egyszer „láttam” halált.
Nagyanyám már nem volt ébren, mikor megérkeztem. Élt még a
teste, de Ő már máshol járt.
Csak remélni tudtam, hogy hallja a búcsúszavaim. Aztán
elmúlt a test, és Ő is elmúlt számunkra. Azóta a gondolataimban felidézve látom
Őt. Hiányzik, de nem vagyok szomorú.
Ha Te meghalnál, azt akarnád, hogy bánatára légy a szeretteidnek…?
J
Ugye nem…?
Hát szerintem Ő is így volt ezzel.
Ha elfogadjuk, hogy a test nem létfeltétel, még annyi okunk
sem marad se szomorkodni, se félni.
Egyszerűen nem értem ezt a halálfélelem-dolgot.
Sem azt a hitet, hogy ennek levetkőzése jelentené a megvilágosodást.
Számomra a megvilágosodás a megértést jelenti. A dolgok
természetének, a valóság, Isten, a boldogság megértését. A világunk és önmagunk
megismerését és megértését.
Halálfélelem…?
Ugyan mi az mindezekhez képest…?!
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)