Szegénység, boldogság

Megnéztem a Kertben c. filmet. Ajánlásra.
Amolyan művészfilm-jellegű. Semmi trivialitás - nem az az agykikapcsolós darab.

Az ilyen mindenkinek mást mond, aszerint, hogy épp milyen szinten vagyunk, mire vagyunk fogékonyabbak, mint mások.



Megtapasztaltam, mennyivel jobban megbecsüljük, amink van, amikor kevés jut - s mennyire elfelejtjük élvezni, megélni a "hétköznapi" élményeinket, mikor több akad...

Eszembe jutott az a hihetetlen élmény, mikor egyszerű vajkrémes-felvágottas-paradicsomos szendvicset ettem nemrég - és szinte ízorgiát jelentett, pusztán csak mert régen nem ettem ilyesmit...

Vagy az érzést, mikor hálát érzek, mert van mit enni - tudván, hogy nem mindig volt így, és nincs kizárva, hogy nem tart örökké...

Mekkora örömöt jelent egy üveg sör, vagy egy gombóc fagyi, egy zacskó nápolyi - amikor szűk a napi keret... Mennyivel jobban élvezem...!
Éppen úgy működik, mint az éhség és az ízérzékelés fokozódása közti összefüggés...

"Boldogok a szegények, mert övék a Mennyeknek Országa..."

Az értelmezés csak fordítás kérdése...

Amikor üres a zsebem, élvezem a naplementét. Vagy a szellő hűs érintését...

Amikor van zsém... A múlton merengek, többre vágyom annál, ami van... Eszem, de nem vagyok igazán éhes - csak azt látom, hogy ürül a szekrény.
És néha rádöbbenek, hogy elfelejtettem hálát adni az ételért, az életért... :(

Te mikor adtál hálát utoljára az életedért...?

Talán az anyagi jólét szükségszerűen eltávolít a boldogságtól...? Eltompít...?

Persze minden rajtam múlik... Lehetek tudatosan hálás, akkor is, ha sok van...

Mennem kell...