Végszükség esetére...

Történjék bármi, tudom, hogy előbb-utóbb...

Vajon valóban úgy élek, hogy csak a saját igazamat fogadom el...?

Nem vall-e ez önteltségre...?

 Ostobaságra...?

Vagy ezek a gondolatok amúgy is feleslegesek és csak az egó "agyalgat" megint - hisz úgyis csak az igaz, amit annak fogadunk el...?


Végülis mindegy.
Nem azt vállalom, hogy igazam van - csak azt, hogy ez a véleményem, és úgy hiszem, igazam van. Hogy mások mit szólnak ehhez, kevéssé érdekel, hiszen az én életemre vagyok hatással. Folyamatosan felülvizsgálom a képemet a világról, és módosítom, ha indokoltnak látom.
De még nem látom.



Kéne egy biztosíték, amivel le lehet kapcsolni az egót, végszükség esetére - ha nagyon túlpörögne...