Techno-sznobizmus, avagy jön a zene és kész...

TV-DVD-Hi-Fi-Macintosh - összekapcsolva.

Egy chip-es, multi-távirányító.

Eredmény: egy rohadt DVD elindítása félórádba kerül, és amikor a nap folyamán reprodukálni akarod a legutóbbi teljesítményedet, rá kell jönnöd, hogy csak valami cyber-csodának köszönhetően  - totális véletlen folytán sikerült eredményt elérned...

Mert másodszorra az Istennek sem találsz rá a menüben, hogy hogyan is indítottad el a lejátszást...

Egyszer valahogy ráakadtál a youtube-ra.

Egyszer.

Mert hogy a büdös életben többet nem hallgatsz zenét onnan, abban is biztos lehetsz.
És amikor a nagy-képernyős, lapos monitor közepébe vágnád az érintőképernyős multi-semmire-sem-jó-távirányítót...

Akkor inkább veszel egy mély levegőt, az off-gombra tapintasz és elmorzsolsz egy csendes fohászt - önuralomért -, majd azzal a reménnyel hajtod álomra a fejed - "Majd holnap... Holnap sikerülni fog..."

***

Ez komolyan egy vicc.

Csúcs szuper, nagyon csini - csak éppen hasznavehetetlen. Nem tudom melyik kockafejű agyament ötlete volt a rendszer, de nem is érdekel.

Maradok a kőkorszaki PC-házimozi "rendszeremnél", ahol tudom, hogy a gépen megy a DVD, a youtube, stb - a hangfalakból meg jön a zene - és kész.