Akarat, avagy: hogy legyőzzem önmagam

Gyenge vagyok.

Nem elég erős bennem az akarat.

Makacs vagyok, nem adom fel, de nem vagyok elég szívós...

Talán ezért kezdtem el futni.

Mert bár utálom, és csak szembesít a gyengeségeimmel, egy új frontot jelent, hogy szembeszálljak velük, hogy edződjem és erősebb legyek náluk - hogy legyőzzem önmagam.

2011.06.09.

Oda-vissza 9,4 km.
A Beregszász, az Eper és az Edvi Illés enyhe emelkedő. Próbára teszi a tüdőd, a kitartásod.
A Magas út nevét viszont elkúrták, az tuti.
Kiba.. Meredek Út - ez lenne helyesebben a megnevezése.
Mintha az Erzsébet-hídtól futnál fel a Szabadság-szobor lábához - vagy rosszabb...

Ugyanolyan miliáner-környék, mint az Edvi Illés - és a vége Csillebérc...
Most már ezt is tudom.
Ahogy azt is, hogy lejtőn lefelé az ember tényleg pihenhet, mert az oxigénfelhasználás visszaesik a séta szintjére. Gyakorlatilag kifújhatod magad lejtőn lefelé.

Mire viszont eljutsz odáig, hogy megfordulj és lefelé fuss...

Nos tudom, hogy miért miliánerek vesznek kecókat erre...

Mert ők úgyis csak kocsival járnak - épeszű ember erre nem költözik, ha nincs gépesítve...
Szerintem vagy 40 fokos lejtő tutira van - és baszott hosszú - fölfelé...

Nem bírtam rendesen ma sem. Rájöttem, hogy ha nem kapom el a megfelelő ritmust - ha nem sikerül kellően kikapcsolni közben, akkor rohamosan fáradok.
Frankón kell a zene, hogy segítsen lecsapni a biztit a fejemben, és ne érezzek, ne gondolkozzak.

Elfáradtam.

Holnap a munkában szeretnék elfáradni, és szeretném ezt a jóllakott elégedettséget érezni - amit akkor érzel, ha tudod, hogy Te megtetted a magadét...