Régen találkoztam a családommal.
Két ember jelenti számomra a vér szerinti családot - anyám, és nagybátyám.
Ma megkísértett az érzés - vajon más most, hogy tudom, valahol a távolban ott vannak - s más lesz, mikor már a lehetősége sem lesz meg, hogy megöleljem őket...?
Persze még élhetnek nyugodtan akár 20 évet is - de... Sosincs garancia arra sem, hogy akár a következő napon még itt leszünk...
Most csak vonatra, buszra szállok, és elmegyek, megölelem őket, ha akarom.
Később max. egy darab kő elé ülhetek le - a karjaim éppoly üresek lesznek, mint most...
"...Most múlik pontosan -
Engedem, hadd menjen..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)