Más-világok

Elgondolkodtatott ez a film.

Ahogy ülök itt, a végefőcím pereg. Itt ülök a szobámban, az ágyam szélén - a lámpám fényköre által szabott világomban...

Mind külön világot teremtünk magunknak.

Én ebben hiszek.

Ám, ha az agyunk - a tudatunk teremti a valóságunkat, éppen ez a hit zár örök magányba engem...

Vagy - teremthetek magamnak ideális társat, nagy Őt, világ körüli hajóutat, a trópusok beutazásától a piramisokig, vagy a mátrixból való ébredésig bármit...

Végtelen Történet. Szörszörény, a Tarka Halál. Az oroszlán, aki magával hordja a sivatagot. Lénye az elviselhetetlen forróság, mely tízezer kilométeres körzetben mindent hamuvá éget, bármerre menjen is...

Mint mi emberek, magunkkal hordjuk lámpásaink fénykörét az éjszakában - a sötétség falai mindenütt ott vannak, túl ezen a fénykörön...
Bármerre menjünk is...

Valóságunk addig terjed, míg tudatunk fényköre világlik...?



:)

Vajon előző életemben hány év kellett, míg diliházba csuktak...?

Fehér köpenyben haltam meg, rácsok között...?

Vajon, ha az elme felébredni vágyik, arra mondja a többség, hogy "megőrült"...?

El lehet viselni az életet ép ésszel akkor is, ha nem vagyunk hajlandóak csendben végigálmodni...?

Vajon a pszichológiai instabilitást okozhatja a stressz? Persze, hogy okozhatja. Hányan kattantak meg a stressztől...?!

A bizonytalanság és az elszigeteltség érzése jelenthet elegendő mértékű stresszt egy ember számára...? Megfelelő idő alatt képesek megbontani egy szilárd személyiség falait...?
Vajon, ha valaki naplót ír, nem önmagával beszélget-e tulajdonképpen...?
Nem a hangokkal vitatkozik a fejében...? Nem a képzeletbeli barátjának ír...?

Nem kéne eszerint becsukni minden naplóírót szerte az egész világon...?

Nem - nem definiálható ekképp az őrület.

"A zsenit az őrülttől olykor csak egy hajszál választja el."

Vagy őrült, vagy nagy gondolkodó vagyok... :D :D :D

Vajon hogy ítél majd az utókor...?
Vajon ha egyszer ellenünk fordul bármely intelligencia (idegen, vagy mesterséges) és úgy dönt, vesznünk kell, a legyőzésünkhöz felhasználják majd a kyber-térben fellelhető valamennyi információt?
A gondolataim lenyomatai elősegítik, vagy épp megnehezítik majd a dolgukat? Megerősítik, vagy épp elbizonytalanítják majd a döntést...?



Néha olyan napom van, mikor teljesen alkalmatlan vagyok a munkára. Valahogy a hangulatom olyan. Egyszerűen képtelen vagyok a valóságommal foglalkozni. Menekülök. Idegen világokba, történetekbe.

Ez a blog is ilyen menekülés. Májusban, mikor a legnagyobb teljesítményt kellett volna nyújtsam, a legtöbb bejegyzésem született...
Lassan összehozhatom a saját pszichiátriai kórképemet... Vagy legalábbis a jellemzést... ;)

Normális, ha egy elme önnön normális voltáról elmélkedik...?

Végülis jobb, mintha vámpírnak hinném magam, és vért innék - nem...? :) :P

(Amúgy megfordult a fejemben régen-  de felfordult tőle a gyomrom... )

Tamás azt mondta, engedjem meg magamnak, hogy a tudatom megteremtse mindazt, amire vágyom. Olyan módon, annyi energiaráfordítással, amennyivel akarom. Ne erőltessem.
Azt észrevettem, hogy az önkéntelen, ösztönös, alig-megformált gondolataimra gyanúsan "sokszor" reagál az univerzum.
Ma indultam volna elemezni, és épp egy film izgalmas közepénél tartottam. Épp megerőltettem magam, hogy elkezdek öltözni, mielőtt elkések, és azon járt a fejem, hogy ha végzek, be kell fejeznem a filmet, mert most sem szívesen hagyom félbe - tudni akarom a történet végét.
És akkor hívott az ügyfél, hogy tegyük jövőhétre...

Nem az első eset.

Talán rendszert kéne csinálni a dokumentálásból - a tetten ért szinkronicitás dokumentálásából.
És gyakorlati tapasztalatokkal igazolni azt, amiről legtöbbet könyvekben olvastam eddig.

Ez lesz az első ilyen bejegyzés.