Forrás: itt.
Mottó: "Megfog, vagy megfojt...?"
Na igen...
Mit is mondhatnék...?
Bizony, sétálva az utcán, nap nap után...
Vagy magamban ülve - míg zenei hangulatok kúsznak a fülbe... ;)
El-elgondolkodom, hogy az az 500 telefonszám a telóban, vagy az itteni - netes - ismerősök százai között vajon kit is hívhatnék - kit hívnék fel, ha szükségem volna egy ivócimborára, egy lelki társra, vagy "csak egy nőre"...?
Bizony siralmas eredményre jutottam.
Pedig régebbi évjárat vagyok.
Nyilván rajtam múlik...
Majd csiszolódom. Legalább is igyekszem.
Persze felmerül, hogy ha mindazok, akikben bíztam (bízok?), akik fontosnak mutatkoztak - ha korábban megvolt, ami ma hiányzik, akkor a hiba vajon az én alapprogramomban van-e... Vagy - feltételezve, hogy én nem változtam (ami attól tartok nem igaz) - a környezetem változott...
Vagy én változtam - negatívan. :(
Igaz a visszajelzések szerint pont fejlődtem.
(Ez ugyanakkor felveti, hogy ha most "kevés vagyok" így, "fejlődötten" :P - akkor milyen lehettem, amikor ők mellettem voltak...? Talán sokkal több megértést érdemelnének...?)
Mellesleg ígértem, hogy az általam szerkesztett kérdőívezés ("Piacképes barátság") eredményeit itt teszem közzé...
Na igen.
"Az eredménytelenség is egy eredmény."
Egy - azaz egy kérdőív érkezett vissza - meg egyről "mondták", hogy majdnem kész.
Ebből elég nehéz statisztikát vonni.
(De azért az egyért annál hálásabb vagyok...! ;) :D:D:D )
Szóval statisztikai adatokkal nem tudom alátámasztani a "modern kapcsolatok" értékrendszeréről, létükről/nemlétükről szóló állításokat.
Tegnap kicsit nőkről beszélgettem egy Nővel. :) Pontosabban csak dumáltunk - szépségről, szubjektív megítélésekről. Tőle is azt kaptam, amit máshonnan. Hogy "alacsony a mércém."
Továbbra sem tudok mit kezdeni ezzel.
A szépség, az szépség. Ha valaki nem látja - ha valaki nem tudja értékelni, mert nem egyenlő a tökéletességgel...
A körúton én csak kapkodom a fejem. :) Mert igenis szépek vagytok! :) Akikkel beszéltem, nem értékelnek egy lábat, egy hátat, vagy egy csípőt - "mert összességében csak 5-ös a tízből"...
Én látom, és érzem... És mosolyra fakaszt az érzés... :D:D:D
És ugyanakkor a férfi-nő viszonyok visszásságai miatt nem tudok azonosulni a birtoklási vágyammal, mert mindig ledobják a láncot a sztereotípiák - a "társadalmi szerepekből fakadó" előítéletek...
Odi et amo,
quare id faciam,
fortasse requiris;
nescio, sed fierí,
sentio et excrucior.
Mottó: "Megfog, vagy megfojt...?"
Na igen...
Mit is mondhatnék...?
Bizony, sétálva az utcán, nap nap után...
Vagy magamban ülve - míg zenei hangulatok kúsznak a fülbe... ;)
El-elgondolkodom, hogy az az 500 telefonszám a telóban, vagy az itteni - netes - ismerősök százai között vajon kit is hívhatnék - kit hívnék fel, ha szükségem volna egy ivócimborára, egy lelki társra, vagy "csak egy nőre"...?
Bizony siralmas eredményre jutottam.
Pedig régebbi évjárat vagyok.
Nyilván rajtam múlik...
Majd csiszolódom. Legalább is igyekszem.
Persze felmerül, hogy ha mindazok, akikben bíztam (bízok?), akik fontosnak mutatkoztak - ha korábban megvolt, ami ma hiányzik, akkor a hiba vajon az én alapprogramomban van-e... Vagy - feltételezve, hogy én nem változtam (ami attól tartok nem igaz) - a környezetem változott...
Vagy én változtam - negatívan. :(
Igaz a visszajelzések szerint pont fejlődtem.
(Ez ugyanakkor felveti, hogy ha most "kevés vagyok" így, "fejlődötten" :P - akkor milyen lehettem, amikor ők mellettem voltak...? Talán sokkal több megértést érdemelnének...?)
Mellesleg ígértem, hogy az általam szerkesztett kérdőívezés ("Piacképes barátság") eredményeit itt teszem közzé...
Na igen.
"Az eredménytelenség is egy eredmény."
Egy - azaz egy kérdőív érkezett vissza - meg egyről "mondták", hogy majdnem kész.
Ebből elég nehéz statisztikát vonni.
(De azért az egyért annál hálásabb vagyok...! ;) :D:D:D )
Szóval statisztikai adatokkal nem tudom alátámasztani a "modern kapcsolatok" értékrendszeréről, létükről/nemlétükről szóló állításokat.
Tegnap kicsit nőkről beszélgettem egy Nővel. :) Pontosabban csak dumáltunk - szépségről, szubjektív megítélésekről. Tőle is azt kaptam, amit máshonnan. Hogy "alacsony a mércém."
Továbbra sem tudok mit kezdeni ezzel.
A szépség, az szépség. Ha valaki nem látja - ha valaki nem tudja értékelni, mert nem egyenlő a tökéletességgel...
A körúton én csak kapkodom a fejem. :) Mert igenis szépek vagytok! :) Akikkel beszéltem, nem értékelnek egy lábat, egy hátat, vagy egy csípőt - "mert összességében csak 5-ös a tízből"...
Én látom, és érzem... És mosolyra fakaszt az érzés... :D:D:D
És ugyanakkor a férfi-nő viszonyok visszásságai miatt nem tudok azonosulni a birtoklási vágyammal, mert mindig ledobják a láncot a sztereotípiák - a "társadalmi szerepekből fakadó" előítéletek...
Odi et amo,
quare id faciam,
fortasse requiris;
nescio, sed fierí,
sentio et excrucior.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)