Amolyan "nabazdmeg-hangulatom" lett...
Valójában mindannyian tökéletesek vagyunk, csupán a létidő filmvásznán megjelenő részleteink hiányosak, tökéletlenek - a tér-idő sajátságaiból kifolyólag azonban alapfokon csak ezeken keresztül tudunk kommunikálni, így csak ezt látjuk egymásból.
Fejlettebb lelkek már levetik a vászon kétdimenziós rabságát, és nem ez alapján ítélnek, nem csak ennyit érzékelnek egymásból.
Ezt elfogadva, amíg alapfokon érzékelünk, addig a felfogott kép mindig tökéletlen lesz - a valóság töredéke, így a valósággal foglalkoznunk nem érdemes. Felesleges más hozzánk hasonlók véleményére, meglátásaira támaszkodnunk. Szükségszerűen hibásak lesznek. Csak a mi szemszögünknek van jelentősége.
Nálunknál fejlettebb egyedekre kell találnunk, hogy fejlődjünk, s megszabaduljunk a "kétdimenziós érzékelés" rabságából.
Fejlettebb szinteken a megérzéseinkre, az intuícióinkra támaszkodunk az egó elme-alapú, racionalista szintézis-típusú érveléseivel szemben.
Mindazon esetben, melyben engedjük "a józan észt" diadalmaskodni az intuíciónk felett, hibázunk.
E megfontolás és azon egyszerű tény figyelembevételével, hogy egyformán esendőek, tanulók vagyunk e tér-időben, el kell fogadnunk, hogy egymás gyengeségeit hibaként felrónunk épp annyira értelmetlen, téves cselekedet volna, mint megelégedni az alapfokú érzékelés szükségszerűen illúziókra korlátozódó lehetőségeivel.
---
Innen nézve mégis inkább kozmikus felismerés...
Valójában mindannyian tökéletesek vagyunk, csupán a létidő filmvásznán megjelenő részleteink hiányosak, tökéletlenek - a tér-idő sajátságaiból kifolyólag azonban alapfokon csak ezeken keresztül tudunk kommunikálni, így csak ezt látjuk egymásból.
Fejlettebb lelkek már levetik a vászon kétdimenziós rabságát, és nem ez alapján ítélnek, nem csak ennyit érzékelnek egymásból.
Ezt elfogadva, amíg alapfokon érzékelünk, addig a felfogott kép mindig tökéletlen lesz - a valóság töredéke, így a valósággal foglalkoznunk nem érdemes. Felesleges más hozzánk hasonlók véleményére, meglátásaira támaszkodnunk. Szükségszerűen hibásak lesznek. Csak a mi szemszögünknek van jelentősége.
Nálunknál fejlettebb egyedekre kell találnunk, hogy fejlődjünk, s megszabaduljunk a "kétdimenziós érzékelés" rabságából.
Fejlettebb szinteken a megérzéseinkre, az intuícióinkra támaszkodunk az egó elme-alapú, racionalista szintézis-típusú érveléseivel szemben.
Mindazon esetben, melyben engedjük "a józan észt" diadalmaskodni az intuíciónk felett, hibázunk.
E megfontolás és azon egyszerű tény figyelembevételével, hogy egyformán esendőek, tanulók vagyunk e tér-időben, el kell fogadnunk, hogy egymás gyengeségeit hibaként felrónunk épp annyira értelmetlen, téves cselekedet volna, mint megelégedni az alapfokú érzékelés szükségszerűen illúziókra korlátozódó lehetőségeivel.
---
Innen nézve mégis inkább kozmikus felismerés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)