Vajon miért vagyunk képtelenek meghozni a döntéseinket...? Illetve miért vagyunk képtelenek aktívan döntést hozni...? (Passzív döntés a "nam-döntés", a halogatás, stb.)
Annyiszor elhitetjük magunkkal, hogy döntöttünk - aztán újra és újra szembesülnünk kell a ténnyel, hogy ugyan dehogyis hoztunk döntést...!
Hhm...
:)
Ha jobban meggondolom, éppen ez a munkám...
Ott vagyok az emberek mellett, amikor szükségük van rám... Amikor dönteniük kell a jövőjükről.
Én mindig egyedül vagyok, mikor döntési helyzetekbe kerülök.
Sok - rengeteg helyzetben ezért elszúrom a döntést - mert egyedül vagyok, nincsen, aki segítene, aki azt a kis pluszt a mérleg jó serpenyőjébe tenné...
Az a munkám, hogy másokat ne hagyjak egyedül, amikor dönteniük kell. Hogy segítsek meghozni döntéseket, amiket általában nem olyan könnyű meghoznunk, amikor meg kell hoznunk őket...
Hány ilyen volt már az életemben...?! Hányszor vetett vissza az utamon, hogy elbénáztam egy-egy döntést..?!
Egyszerű, apró dolgokat - elmenni, vagy sem egy találkozóra - elmondani, vagy sem valamit - elkezdeni, vagy sem valamit - most, vagy később tenni meg valamit...
Nem volt mellettem senki, aki választ adott volna - aki megerősített volna, mikor meginogtam.
Az én dolgom, hogy az ügyfeleimnek legyen valaki, aki megerősíti őket a döntéseikben.
Azt hiszem értem már, mit is jelent, hogy ehhez bizalom kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)