Holtomiglan...

Óriási film.

Fontos üzenetet közvetít számomra ebben a korcsosuló, mind gyengébb világban...

Hogy a "jóban, rosszban..." - az "örökké"...

Hogy ezek még mindig értékek, mindegy, mit gondol a világ, mindegy, mit hisznek mások.
Mindegy, hogy ha mások nem is hiszik el...

Mert ez rólam szól.
És Róla.

Neki mondom - nem másnak.
Akkor is, ha ezt Ő maga sem tudja felfogni, megérteni...
Elhinni...

Mert a valóságot én teremtem...

És ha úgy döntesz, hogy velem élsz, az én valóságom a Tiéddé is válik.



Kemény film.

Képes vagy-e hinni...?! Akár, ha Ő maga cáfolja is a hitedet...?!

Képes vagy-e valóban a "rosszban" is kitartani mellette...?

Feláldozni bármit - vagy bárkit Őérte...?


Szerelem.

Ez a szó számomra a mindenség szinonimája.
Ha fellobban - egy új világ születik... S egy régi véget ér.
Minden lélegzetvételemben Ő izzik fel - minden pillantásomban az Ő árnya suhan...
Minden pillanatom Rá vár...
Minden álmomban Ő ébred újra...
Ha egyszer rámtalál, ha rátalál a szívem...

Nem számít, hogy mérföldek százai, ezrei választanak el... Nem számít, hogy Ő nem is érti talán...
Nem számít, hogy él, vagy én élek-e...
Nem számít az idő...
Nem számít semmi - semmi sem.

Mert a valóságom Te lettél, a Jövőm Te vagy, az Álmaimat Te formálod - mert Te én vagyok, s én Te...

Az én valóságomban...



Egy ketrec, amely engem bezár, Téged szabaddá tesz.
Egy ketrec, melytől félnivalód sohasem lesz.
Egy ketrec - számomra otthon...
Hogy belépsz-e - Neked kell döntened...