Melóba menet, miközben élveztem a hűsen permetező esőcseppeket és a tavasz illataival kavargó szelet, elgondolkodtam, hogy mit is jelent a biztonság.
Arra jutottam, hogy a "biztonság ~ kiszámíthatóság".
A kiszámíthatóság számomra azt jelenti, hogy tudom, mire számítsak.
És itt felkaptam a fejem...
Tudom, mire számítsak...?
Azért vonzódunk az alkalmazotti léthez, mert számíthatunk rá, hogy megmondják mit kell tennünk, és ha megcsináljuk, fizetnek...? Mert a döntéssel járó felelősség - hogy mit kell csinálnunk - nem a mi nyakunkban van...?
Még ha unalmas is 40 éven át (lehet több munkahelyed) minden reggel felkelni és beérni időre - ott ülni az asztalodnál, vagy szaladgálni a raktáradban, a vendégteredben, elviselni a többi ember rigolyáit, összeszorított foggal hallgatni...
Még ha unalmas is (American Beauty) - tudjuk, mire számíthatunk...
Igaz, hogy a sorsunkat másokénak - a főnökeinkének, a cégünk tulajdonosainak - rendeljük alá.
Igaz, hogy egész életünket függőségben, kiszolgáltatottságban éljük le - miközben a biztonságról álmodunk.
Igaz, hogy bármikor dönthet felettünk bárki úgy, hogy a munkánkra kisebb szükség van, mint a pénzre, amibe kerül...
Elgondolkodtam, hogy ha a biztonság definícióját elfogadom így, a "tudom, mire számítsak" értelmezése szerint, akkor félrevezettem magam az elmúlt években, míg "a biztonság álmát álmodtam".
Hiszen a kiszolgáltatottság aligha egyeztethető össze a biztonsággal. A kiszámíthatósággal.
Biztosnak ma azt nevezem, ami az én akaratomtól, cselekvésemtől függ.
Bizonytalannak ennek megfelelően azt, ami mások akaratától, cselekvésétől függ.
Mi a bizonytalanság? A változás nem lehet bizonytalan, hiszen bizonyított tény, hogy minden változik. Az egész valóságunk végső lényege a változás, a fejlődés, a tanulás.
Tehát abban biztos lehetek - arra tudom, hogy számíthatok, hogy minden változik.
Ha arra számítok, hogy minden változik - vagyis az életem elemei nem állandóak, akkor fel tudok készülni a változó körülményekre. Ez csak akkor használhatatlan elv, ha feltételezzük, hogy minden tényező egy időben, egyszerre változik. Ez azonban csak ritkán fordul elő.
Olyan ez, mint a szörfözés (gondolom ;) ) - állok egy deszkán (ez az én akaratom, az elhatározásom). Ez a szilárd pont az életemben, amely csak tőlem függ. De ezen túl milliárdnyi vízcsepp mozog milliárdnyi irányban - én mégis állok ezen az imbolygó deszkán, sőt - haladok vele, sőt! :) Hasítom a tajtékot a hullámok taraján...! :D:D
Annak, aki megtanul szörfözni (megtanul alkalmazkodni a változásokhoz, megtanulja meglovagolni azokat) - annak bizonytalan deszkadarab a szörf...?
Vagy az egyik legjobb emberi találmány, amellyel bármikor bátran vízre száll, hogy megmutassa a tudományát...?! :)
A kérdés egyszerűnek tűnik: merjük-e elengedni az unalmast, az ismerős kiszolgáltatottságot - a biztonság álmát -, hogy megtapasztaljuk a külső szemmel bizonytalannak tűnő szabadságot, amelyben életünk irányát a mi akaratunk szabja meg...?
Vállalkozó vagyok.
Néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha csak besétálnék 8-9-re egy irodába, aztán 4-kor, 5-kor kisétálnék...? Megkapnám a kis nettó 200-300-zamat, és kész.
És remélném, hogy az új főnök normálisabb lesz, mint a régi volt. És remélném, hogy jövőre sem leszek benne a leépítésben/átszervezésben. És amikor eljön az ideje, együtt idegeskednék a többiekkel, meg sajnálkoznék, hogy szegény Ő, akit annyi év után most elküldtek (Up in the Air) - és a mosdóban, miután nedves hajamat bámulom a tükörben, kiereszteném a hetek óta bennszorult mély levegőt...
Hát igen.
Néha vannak kísérteties gondolataim. Aztán felnézek a tavaszi égre - "Jé! Mindjárt dél van!" -, és azzal a jóleső tudattal ülök be valahová ebédelni, hogy tegnap, meg ma megkerestem a 200-300-zamat, nincs kilátásban leépítés sem (jóban vagyok a góréval ;) ), és ha bármi úgy változna, hogy változtatnom kellene bármin, akkor megtenném - hiszen ezt tanulom már 3 éve... :D
M.I.
Arra jutottam, hogy a "biztonság ~ kiszámíthatóság".
A kiszámíthatóság számomra azt jelenti, hogy tudom, mire számítsak.
És itt felkaptam a fejem...
Tudom, mire számítsak...?
Azért vonzódunk az alkalmazotti léthez, mert számíthatunk rá, hogy megmondják mit kell tennünk, és ha megcsináljuk, fizetnek...? Mert a döntéssel járó felelősség - hogy mit kell csinálnunk - nem a mi nyakunkban van...?
Még ha unalmas is 40 éven át (lehet több munkahelyed) minden reggel felkelni és beérni időre - ott ülni az asztalodnál, vagy szaladgálni a raktáradban, a vendégteredben, elviselni a többi ember rigolyáit, összeszorított foggal hallgatni...
Még ha unalmas is (American Beauty) - tudjuk, mire számíthatunk...
Igaz, hogy a sorsunkat másokénak - a főnökeinkének, a cégünk tulajdonosainak - rendeljük alá.
Igaz, hogy egész életünket függőségben, kiszolgáltatottságban éljük le - miközben a biztonságról álmodunk.
Igaz, hogy bármikor dönthet felettünk bárki úgy, hogy a munkánkra kisebb szükség van, mint a pénzre, amibe kerül...
Elgondolkodtam, hogy ha a biztonság definícióját elfogadom így, a "tudom, mire számítsak" értelmezése szerint, akkor félrevezettem magam az elmúlt években, míg "a biztonság álmát álmodtam".
Hiszen a kiszolgáltatottság aligha egyeztethető össze a biztonsággal. A kiszámíthatósággal.
Biztosnak ma azt nevezem, ami az én akaratomtól, cselekvésemtől függ.
Bizonytalannak ennek megfelelően azt, ami mások akaratától, cselekvésétől függ.
Mi a bizonytalanság? A változás nem lehet bizonytalan, hiszen bizonyított tény, hogy minden változik. Az egész valóságunk végső lényege a változás, a fejlődés, a tanulás.
Tehát abban biztos lehetek - arra tudom, hogy számíthatok, hogy minden változik.
Ha arra számítok, hogy minden változik - vagyis az életem elemei nem állandóak, akkor fel tudok készülni a változó körülményekre. Ez csak akkor használhatatlan elv, ha feltételezzük, hogy minden tényező egy időben, egyszerre változik. Ez azonban csak ritkán fordul elő.
Olyan ez, mint a szörfözés (gondolom ;) ) - állok egy deszkán (ez az én akaratom, az elhatározásom). Ez a szilárd pont az életemben, amely csak tőlem függ. De ezen túl milliárdnyi vízcsepp mozog milliárdnyi irányban - én mégis állok ezen az imbolygó deszkán, sőt - haladok vele, sőt! :) Hasítom a tajtékot a hullámok taraján...! :D:D
Annak, aki megtanul szörfözni (megtanul alkalmazkodni a változásokhoz, megtanulja meglovagolni azokat) - annak bizonytalan deszkadarab a szörf...?
Vagy az egyik legjobb emberi találmány, amellyel bármikor bátran vízre száll, hogy megmutassa a tudományát...?! :)
A kérdés egyszerűnek tűnik: merjük-e elengedni az unalmast, az ismerős kiszolgáltatottságot - a biztonság álmát -, hogy megtapasztaljuk a külső szemmel bizonytalannak tűnő szabadságot, amelyben életünk irányát a mi akaratunk szabja meg...?
Vállalkozó vagyok.
Néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha csak besétálnék 8-9-re egy irodába, aztán 4-kor, 5-kor kisétálnék...? Megkapnám a kis nettó 200-300-zamat, és kész.
És remélném, hogy az új főnök normálisabb lesz, mint a régi volt. És remélném, hogy jövőre sem leszek benne a leépítésben/átszervezésben. És amikor eljön az ideje, együtt idegeskednék a többiekkel, meg sajnálkoznék, hogy szegény Ő, akit annyi év után most elküldtek (Up in the Air) - és a mosdóban, miután nedves hajamat bámulom a tükörben, kiereszteném a hetek óta bennszorult mély levegőt...
Hát igen.
Néha vannak kísérteties gondolataim. Aztán felnézek a tavaszi égre - "Jé! Mindjárt dél van!" -, és azzal a jóleső tudattal ülök be valahová ebédelni, hogy tegnap, meg ma megkerestem a 200-300-zamat, nincs kilátásban leépítés sem (jóban vagyok a góréval ;) ), és ha bármi úgy változna, hogy változtatnom kellene bármin, akkor megtenném - hiszen ezt tanulom már 3 éve... :D
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)