Néha kicsit sok lesz...
Sok lesz a gondolatokból, sok az ezerfelé szétszakító ostobaságokból.
Ilyenkor kell valami, ami újra visszaterel önmagamba.
Erre igen alkalmasnak bizonyult valami szépség. Zene, vagy Nő.
E kétféle szépségben nagyon el tudok veszni. Csak szemlélem, csak magamba iszom és mire kinyitom a szemem, újra érzem a határaimat, újra látom, hogy a Világ milyen hatalmas, a Teremtés mennyire csodálatos és mennyivel fölülmúlja a nemrég még kolosszálisnak tűnő, valójában semmi kis nyavalygásaimat...
Ilyenkor felrémlik az az ezernyi csodás pillanat, amiket megélhettem - a sok szépséges arc, a közös reggelek, a közös éjszakák, a közös álmok - ezernyi táj és milliónyi hajnal és alkonyat - oly sok csodálatos élmény...!
Ilyenkor mindig elönt a hála.
Hálát adok a Teremtőnek, anyámnak, az őrangyalomnak, és nekik, akik mellettem voltak hosszabb-rövidebb ideig - amiért megélhettem...
Könnyedebben lépdelek a reggeli fényben.
És szebbnek látom a világot.
Így van ez jól, azt hiszem. :)
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)