2011. április 6., szerda

Csalódás, avagy Az Ön-becsapás Művészete

Mi van velem, nem tudom...

Felejtek.

Vagyis hajlamos vagyok átsiklani a megtanultak felett.

Hiszen sosem valakiben csalódok, mindig csak a róla kialakított képemben - aktív cselekvés, saját felelősség.

Hát haragudhatok-e bárkire a saját ostobaságom miatt...?!
Ugye, hogy nem...

Így már mindjárt más.

Sem Dinára, sem Babra, sem Diára, vagy Vicára - netán Zolira, vagy Szotyira, vagy bárkire...


Hihetetlen, mennyire hajlamos vagyok szemet hunyni a saját tévedéseim, a saját pongyolaságom felett. Az egó zsigerből vetít - kivetíti a felelősséget másra, és máris hibáztat, vádol és megsértődik.
Én hülye meg benyelem elsőre.

Hm...

Az hiszem, kicsit jobban nyitva kellene tartanom a szemem!

A mai nap a Megbocsátás Napja.

Megbocsátok mindenkinek - hogy magamat is képes leszek-e sorra venni, azt nem tudom...

Persze kellene.

Persze kell.

Békében lenni önmagunkkal - ez az alapja mindennek.
Kiegyensúlyozottság.

"Szúúú-szááá."




M.I.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)