Elgondolkodtató film.
Na nem azért, mert olyan jó - inkább épp azért, mert meglehetősen színvonaltalan.
Egyetlen dologra azért ráébreszti az embert: rombolni sokkal könnyebb, egyszerűbb, mint építeni.
(Ahogy menekülni könnyebb, mint küzdeni.)
A filmben még a nőiség megnyilvánulását, a tánc harmóniáját is harci jelenetekkel helyettesítik.
Elolvastam a leírást, és megnéztem. Érdekesnek hangzott. Percről-percre vártam, hogy hol érhető tetten a mondanivaló. Vártam a történések mögött megbúvó üzenetet.
Hiába...?
Talán az első, narrátori szövegezésben ott lapult valami, amit kibonthatott volna a film. "A világot, amely körül vesz, Te alkottad. Te irányítod."
Ezt a gondolatot azonban el is vesztette az első percek után.
Végül elszakadva, elkalandozva a cselekménytől rádöbbentem, hogy az "alkotók" gyakorlatilag egymásra halmoztak egy rakás nyomasztó, sötéten színezett, kiszolgáltatottság-szagú jelenetet, melyből a szereplők menekülnek - olyan álmokba, amelyekben ők az erősebbek, amelyekben ők igázhatnak le másokat.
Nem vázol fel alternatívát a film, nem mutat rá, hogy az erőszak sehová sem vezet, nem világítja meg a tényt, hogy a változás megvalósítása a mi feladatunk - egyszerűen elveszik az erőszakos jelenetekben.
Végül a mellékszereplők értelmetlen likvidálásával és a főhős önfeláldozásával, színpadias monológjával tesz "pontot" a történet végére - amely után mégis hiányérzetünk marad.
Mert valahol belül érezzük, hogy semmit sem kaptunk. Lőttek, aprítottak, gyilkoltak. Ennyi.
De mi nem ezért ültünk le a képernyő elé.
Nem ezért születtünk.
Hanem, hogy valamiféle utat találjunk, ami tovább vezet.
Valamit létrehozni energiabefektetést jelent. Ez ellentétes a lustaság természetével.
Ehhez gondolkodni kell, intuitív, kreatív szellemi munkát feltételez.
Valami meglévőt tönkretenni, elpusztítani sokkal egyszerűbb.
Lőni például már sok milliárdszor lőttek - tudjuk, hogy csak egy ujjmozdulat, és már vége is valaminek, ami azelőtt még valami eleven volt, vagy valami szép - valakinek becses, vagy szükséges.
Valakitől elvenni valamit, amiért ő adott energiát... Sokkal kényelmesebb, mint megvalósítani azt, amire vágyunk.
Kérdés, hogy valóban erre van szükségünk?
A degeneratív, negatív, embertelen, érzéketlenségre és agresszióra nevelő, butító "megoldásra"?
Hogy erre neveljenek?
:(
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)