Valóság, avagy "Én hiszek Benned"

Minden szubjektív.

Ami nekem fontos, ami nekem érzékeny - arra a világ csak legyint.

Hiszen minden élő lénynek megvan a maga "legfontosabb", "legérzékenyebb" dolga, ami aktuálisan a világa közepe.

Olvasom Vágyi könyvét, és szembetalálkoztam egy régi gondolatommal - "Csak a Most létezik."

És elgondolkodtam, hogy vajon akkor kijelenthető, hogy "a szubjektív valóság pedig nem létezik?" (Nem "valóság...?")
Hiszen a világ számára az én gondom semmi. Legfeljebb egy semleges történés - a drámai színezetet az én szubjektivitásom teszi hozzá.

Eddig azt vallottam, hogy a valóság szubjektív, és mindenki egyenrangú valóságokat kreál magának, így külön világokban élünk.
Lehet, hogy ezt meg kell fordítani?! Lehet, hogy van valamilyen közös "valóság-sablon", egy "valóság-minta", amelyre mindannyian ráhúzzuk a saját szubjektív vásznunkat, amelyre lényünk festi fel az értékrend, az érzések és élmények színeit...? Ezáltal válik egyedivé a világunk...?

Lehet, hogy a Vonzás révén - aki felfedezi ezt az energiát -, képessé válik a sablon alakítására is akár...?
Ennek első lépése, hogy megtanuljuk irányítania  gondolatainkat - a vásznunkra festő ecsetet tartó kezet...?

Ma egy kedves, szeleburdi fiatal leányzó úgy érezte, összedőlt a világ körülötte.
Az én szemszögemből nézve semmi ilyesmit nem tapasztaltam - mégsem vonhatom kétségbe a tapasztalatait...

Persze, a tanulás egy olyan út, amelyen végig kell mennünk. Senki nem csalhatja le ezt a távot.
Mégis szerettem volna megvigasztalni. Elmondani, hogy ez csak most tűnik ilyen szörnyűnek - és ha kicsit messzebbről szemléli, látni fogja, hogy ez még semmi ahhoz képest, amit képes lesz elviselni, képes lesz megoldani...

Szerettem volna átölelni, és azt mondani, "Én hiszek Benned..."