Megpihenni - avagy "Amikor kéne az érintés"

Néha... Néha...?
Vagy annyira nem is néha - de ezt magamnak sem vallom be...?

"Néha" rám tör, hogy jó volna valaki mellett önmagamnak lenni. Amúgy klisék és teljesítménykényszer nélkül - csak úgy, a létezés és az együtt-lét öröméért.

Megpihenni egy bársonyos vállgödörben... Elnyugodni egy puha hasfalon... Eljátszani egy csípő vonalain...



És csak létezni, kilépve az időből...

Mi tart vissza...?!

Jó kérdés.

Talán az előítélet, hogy az emberek ennél többre vágynak.
Persze ez hülyeség, hiszen ugyanakkora esélye van, hogy tényleg, mint hogy nem...

Mekkora az esélye...?

Bár - érdemes egyáltalán esélyekről gondolkodnunk, mikor a véletlenek világát éljük...?!



Most érzem, hogy egyedül vagyok.




M.I.