"Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét,se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát – se semmit, ami a te társadé!"
"Isten van." - Van valami az anyagon túl - s ekképp az Ok és a Szándék is felette áll a megismerhető fizikai valóságnak. Tehát a fizikai valóság létének lehet - és logikailag kell, hogy legyen - oka.
Ha Ő van, kétlem, hogy "beszélgetett" a bibliai személyekkel - velünk meg "csakazértse". (Hacsak be nem látta, hogy a mi szintünkön képtelenek vagyunk felfogni, amit közölni akar, és az értelmezés mibenlétén képesek vagyunk összekapva kiirtani egymást. Ezért inkább csak figyel, de nem szól bele többet a valóságképünkbe.)
Ha beszélgetett, ha nem - az eskü erejét nem Ő, vagy az Ő tiltása/akarata adja.
Az eskü belőlünk fakad.
Én pedig senkit nem szeretnék gyengévé tenni, hogy megszegje az esküjét. Mert én sem szeretnék esküszegő lenni.
Hogyan lehetne bármiféle tartás elvárható bárkitől, ha engedjük, sőt támogatjuk, hogy a szavát megszegje...?
A határ csak egy vonal.
Mi döntünk arról, hogy jelent-e bármit, vagy egyszerűen átlépünk felette...
Hiszem, hogy az ember genetikailag poligám. Ez tuti, különben nem szegnénk meg az esküinket. Ez azonban felveti a kérdést, hogy érdemes-e szembe menni a Természettel...?!
Szép dolog az esküvő, és én is szeretnék.
De talán nem kellene erőltetni ezt az örökkévalóság-dolgot. Sőt - még a holtomiglan-holtodiglant sem.
Nem támogatja a tapasztalat.
És ha elfogadjuk, hogy az Élet a Változás - ha nem csinálunk problémát a változásból -, akkor mért ne fogadnánk el éppen így az érzelmek változását?
Mért ne mondhatnám ki, hogy
"Esküszöm, hogy Melletted leszek mindaddig, míg így akarod és így akarom. Esküszöm, hogy a közös gyermekeinket szerető családban nevelem fel Veled."
És mért ne zárhatnám így: "Esküszöm, hogy elengedlek, ha menni akarsz, és a család kötelezettsége sem köt már."
Az utóbbi évek bebizonyították, hogy a megismeréshez évek kellenek. Együtt leélt évek.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az igazi szerelem és boldogság a kezdeti lobogás kiteljesedésével, "elmúlásával" következik - amiért kitartani, küzdeni érdemes.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy ebben a valóságban a Változás a Valóság - botor dolog hát Állandóságot remélni - netán elvárni - bármiben.
Mért ne változtatnánk hát a múlt téves megfogalmazásain?
Hogy ne sérüljön a valódi tartalom.
M.I.
"Isten van." - Van valami az anyagon túl - s ekképp az Ok és a Szándék is felette áll a megismerhető fizikai valóságnak. Tehát a fizikai valóság létének lehet - és logikailag kell, hogy legyen - oka.
Ha Ő van, kétlem, hogy "beszélgetett" a bibliai személyekkel - velünk meg "csakazértse". (Hacsak be nem látta, hogy a mi szintünkön képtelenek vagyunk felfogni, amit közölni akar, és az értelmezés mibenlétén képesek vagyunk összekapva kiirtani egymást. Ezért inkább csak figyel, de nem szól bele többet a valóságképünkbe.)
Ha beszélgetett, ha nem - az eskü erejét nem Ő, vagy az Ő tiltása/akarata adja.
Az eskü belőlünk fakad.
Én pedig senkit nem szeretnék gyengévé tenni, hogy megszegje az esküjét. Mert én sem szeretnék esküszegő lenni.
Hogyan lehetne bármiféle tartás elvárható bárkitől, ha engedjük, sőt támogatjuk, hogy a szavát megszegje...?
A határ csak egy vonal.
Mi döntünk arról, hogy jelent-e bármit, vagy egyszerűen átlépünk felette...
Hiszem, hogy az ember genetikailag poligám. Ez tuti, különben nem szegnénk meg az esküinket. Ez azonban felveti a kérdést, hogy érdemes-e szembe menni a Természettel...?!
Szép dolog az esküvő, és én is szeretnék.
De talán nem kellene erőltetni ezt az örökkévalóság-dolgot. Sőt - még a holtomiglan-holtodiglant sem.
Nem támogatja a tapasztalat.
És ha elfogadjuk, hogy az Élet a Változás - ha nem csinálunk problémát a változásból -, akkor mért ne fogadnánk el éppen így az érzelmek változását?
Mért ne mondhatnám ki, hogy
"Esküszöm, hogy Melletted leszek mindaddig, míg így akarod és így akarom. Esküszöm, hogy a közös gyermekeinket szerető családban nevelem fel Veled."
És mért ne zárhatnám így: "Esküszöm, hogy elengedlek, ha menni akarsz, és a család kötelezettsége sem köt már."
Az utóbbi évek bebizonyították, hogy a megismeréshez évek kellenek. Együtt leélt évek.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az igazi szerelem és boldogság a kezdeti lobogás kiteljesedésével, "elmúlásával" következik - amiért kitartani, küzdeni érdemes.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy ebben a valóságban a Változás a Valóság - botor dolog hát Állandóságot remélni - netán elvárni - bármiben.
Mért ne változtatnánk hát a múlt téves megfogalmazásain?
Hogy ne sérüljön a valódi tartalom.
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)