2011. április 2., szombat

Jó utat

Valaki felvetette, hogy szavazok-e bizalmat Neki - mert mióta ismerkedünk egymás gondolataival, és lám, szinte tetszik amit találtunk.

Aztán egyre azt bizonygatja, hogy neki milyen szar, hogy ő milyen esélytelen, mennyire kilátástalan.

Persze mindez az ország hibája. Mert rossz kontinensre, rossz határok közé született. Hiszen máshol mennyire jó lenne, mennyire tökéletes és mennyivel szebb...

Hihetetlen.

Az utóbbi időszakom talán legkényelmetlenebb csalódását produkálja.

Persze az én "hibám", mert azt hittem, hogy a naplókban a gondolatiság teljes vertikumát megtaláljuk - kvázi "beleláthatunk" a másik fejébe-világába...

Hát megtanulhatom egy életre, hogy ez igencsak fals gondolat...


Az én leckém a hit. Önmagamban, a Véletlenekben, a "gondviselésben".
Az energiaáramlás tudatosabb, demokratikusabb megvalósítása.

Ő - akinek a humorát bírom, a stílusa tetszik és azt hittem, hogy egy rokonlélek - negatív, pesszimista, kishitű. Olyan önértékelési gondjai vannak, hogy az már kritikus.

Én pedig majdnem ítélkezem fölötte, annyira más, mint amilyennek elképzeltem.

Pedig szép és intelligens, művelt és tehetséges. És elég komoly utat tudhat a háta mögött.

Csak hinnie kellene magában.

Csak ennyit kellene tennie.


De ha menni akar...

Mit is mondhatnék...?

Jó utat.

:(


M.I.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)