2011. április 12., kedd

A nagyság álma, avagy: a név kötelez

Érdemes megfontolni, hogy ha hagyjuk feledésbe merülni a múltat, azzal nem azt a bizonyos szalmaszálat engedjük-e ki a kezünkből...

Ez a szalmaszál mindaz az érték, amelynek tudtunkon kívül is a birtokában vagyunk.

Nem csak a génjeinkben őrzött titok, nem csak a kulturális értékek, nem csak az intelligencia - de az a véletlen egybeesésnek kissé direkt együttállás, mellyel mindezek ötvöződnek a magyarságban...

Valami olyan plusz, amit tűzzel vassal próbálnak elvenni a magyaroktól. Mert félnek. Félnek attól, hogy olyanok vagyunk, mint ők - hogy úgy élnénk a hatalmunkkal, mint anno a  gyarmatosítók...


Mint tudjuk, az emberi gyarlóság - a gyengeségek nem genetikus hátterűek. Gyengeségek mindenkiben vannak - a kérdés, hogy erősségere örökölt-e hajlamot?
Vajon épp a mieink között ne volnának olyanok, akik világi csillogásért a saját anyjukat is eladnák...?
Akik 1 életre szóló hamis értékekért eladják az utánuk következő generációk jövőjét...?

Sajnos vannak. Mint mindenhol.

De mindig kevesebben lesznek, mint azok, akik méltóak az ősök nevére...
Mindig csak elenyésző kisebbsége ők a Társadalomnak - statisztikai hibahatáron élő, genetikai, átírási hibák - tévedések.
RAJTUNK múlik, hogy hagyjuk elaltatni a tudatunk, hogy álmunkban márthassanak tőrt belénk, kik nyílt harchoz gyávák és gyengék - vagy kirázzuk fülünkből a hazug kígyók mákonyos szavait, és dagadó kebellel szálegyenest állunk-e a Világ elé...

Mi, Magyarok.



M.I.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)